Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kilián István: Gárdonyi Géza és a ciszterciek levelezéseik tükrében

Ebbizony kezdőkori könyvecském, és őszinte röstelkedéssel gondolom, hogy nem­csak beteszed a könyveid közé, de el is olvasod. Örülnék, ha találnál benne egy két jó részt, és megbocsátanád annak érdeméért a többit, ami gyönge. Szeretettel tisztel: Kedves Valér bátyám! Eger, 1911. Vili. 7. Gárdonyi Géza12 Nem lehet tudni, hogy melyik könyvét küldte Gárdonyi Maczki Valémak. 1911- ben már neves író volt az egri remete. A „kezdőkori könyve” a Göre Gábor volt, amellyel éppen hírnevet nem szerezhetett magának, a levélben szégyenkezésének ad is hangot az iró, úgy érzi azonban, hogy jó részek is találhatók benne. Gárdonyinak még egy levele szól Maczki Velérról. Ennek címzettje azonban Wemer Adolf, aki 1917-től 1924-ig volt az egri gimnázium igazgatója, s akit innen válasz­tottak meg a ciszterciek a - pásztói apáttá.13 Nagyságos és Főtisztelendő Főigazgató úr! A főtisztelendő szerzet gyászában megilletödött szívvel osztozom. Valér bátyánk és barátunk immár az Úr előtt állva mondja alázatos beszámoló­képpen: — szántottam, vetettem... Az ő emléke nem oszlik el itt-lent a fáklyafiisttel. Önökkel érző tisztelöjök Gárdonyi Géza 14 Maczki Valér 1921. december 4-én halt meg Egerben. A következő napon idősebb író barátja halála miatt fejezte ki részvétét az egri ciszterci család atyjának, Wemer Adolf­nak. E néhány levél alapján feltételezhetjük, hogy Gárdonyi és Maczki kapcsolata egészen bensőséges volt, s nem bánthatta a tudós ciszterci tanárt az a sok mendemonda, amely Gár­donyi alakját akkor már jócskán körüllengte. Az sem zavarta meg barátságukat, hogy Gár­donyinak voltak negatív megnyilatkozásai is az egyház társadalmi szerepéről vagy éppen principálisa nem éppen emberséges magatartásáról. Ennek a véleményének különösképpen A lámpás című regényében adott hangot. Egyébként is az írói házába bezárkózó ember körül számtalan téves, olykor alaptalan hír, pletyka keringett. Kétségtelen, különc volt, zárkózott, misztikus, spalettás elrévedezéseire a nála ritkán megforduló látogatók felfigyel­tek, s továbbadták a hírt. Z. Szalai Sándor írja róla az alábbiakat: Nem szerette a váratlan látogatókat... Kieszelte egyszer, láthatatlanul hogyan hárítsa el azokat, akik oktalanul vagy tolakodóan háborgatnák. A szobafülke ablakfalára helyezett, régi Mária-szobrocska lett legjobb házőrzője. Ennek szemüregén át kukucskált ki a kertfolyosóra, s ha nem kívánatos vendég érkezett, ajtót sem kellett nyitnia, hogy valami ürüggyel, bocsánatkérően eltessékel­je: kénytelen-kelletlen elment az magától, miként a díszes hintán, kéretlenül jött érsek úr. 15 Új Hevesi Napló 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom