Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kilián István: Gárdonyi Géza és a ciszterciek levelezéseik tükrében
Ismeretes, hogy megfordultak az író gondolatában a spiritiszta eszmék is. Tanulta a tibeti nyelvet, s a halál utáni földi élet, a reinkarnáció mindinkább valószerűbbé vált számára. Kétségtelen, hogy ezek az írót körüllengő legendáknak elegendő táptalajt nyújtottak, s ehhez társult még sajátos titkosírása is, amelyről mindaddig, míg azt meg nem fejtették, azt hitték, hogy azok az író spiritiszta feljegyzései. Ma már tudjuk s ezt Gilicze Gábornak és Gyürk Ottónak, a titkosírás megfejtőnek köszönhetjük, hogy ezek egyáltalán nem spiritiszta gondolatokat őriznek, hanem a legmindennapibbakat. Az egyik alkalmi bejegyzés csak néhány szó. Az 1916. évben nem ettünk marhahúslevest. 16 A másik megjegyzés már valamivel személyesebb, de különösebben ez sem titkolni való: Nézd a nagy neveket a lexikonban. Minden élet ostoba s hasztalan s keserves izgalmak sora. De még inkább rávilágít erre a régi levelek gyűjteménye. Mind öröknek érzi ezt a földi életet, csak arra nem gondol egy sem, hogy ha a pénz értékes, a nyugalom a lélek csendessége még inkább. 17 Madarász Flórissal, aki 1904-től 1915-ig tanított Egerben, nem volt ilyen bensőséges a kapcsolata. Ismeretségük az íróval irodalmi, szakmai jellegű lehetett. 18 Levelét 1912. május 10-én írta Gárdonyi a nála mintegy kilenc évvel fiatalabb paptanárnak. Kedves és tisztelt Tanár úr! Csak dicsérhetem az aggodalmát, hogy amint mondja: pap is, tanár is, átadhatja-e a drámai munkáját a mai színpadnak: Hát bizony a mai színpad fölött nem a kultúra ragyog. A nemzeti színek is megfakultak rajta. A fehér peploszban ábrázolt múzsa ma már nem tudom milyen ruhás kisasz- szonnyal cserélhető meg a színészet szimbolikájában. Mégis azt mondom, hogy az aggodalma fölösleges. A színpad örökre az élet bűvös tükre marad, s mink vagyunk a hibásak, hogy mostanában mocsarat tükröz. Miért ne állíthatná ön azt a nemes fantáziával megírt drámát a mai színpadra? Mért ne szorítsuk ki virággal a dudvát? Hiszen, ha csak egy estét f oglal is el a színműve a műsorban, az is térhódítás: leszorítása egy estéről a népmulattató léhaságoknak. Hogy pap és tanár? Nem írtak-e valamikor a jezsuiták is színműveket? Bár volna a papok és tanárok között is sok olyan költői tollú ember, mint ön, akkor bizonyára kevesebb trikót szárítanának a színház udvarán. Akkor bizonyára nem kérdezgetnék a leányos apák a színház pénztárosát:- Kérem, jöhet-e erre az estére tisztességes család? Az egyetlen kis aggodalma a helyi szerző állapot lehetne. A helyi szerzőre mindenki gyanakodva és mosolyogva néz, a legvidámabban persze a színház direktora. Erre azonban azt ajánlom, hogy ön is mosolyogva viselje ezt a néhány napi terhet: a műve eljátszása után látni fogják, hogy a direktor nem az ön személyi hiúságát vitte színpadra, hanem egy szép és nemes gondolatot az emberi lélek örök érdekességeinek világából. Kívánom, hogy a színészek valóban művészek legyenek az ön estéjén, a közönség pedig megértse. Eger, 1912. VI. 10. Tisztelő híve: Gárdonyi Géza 17 50 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
