Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
megelőzve ezzel a nagyszombati egyetemet, majd pedig a természettudományos oktatáshoz fontos csillagvizsgáló felállítására és korszerű műszerekkel való ellátására került sor. A püspök azt hangoztatta, hogy egyeteme a Dunától inneni országrészek felsőoktatási központja kíván lenni. Nem rajta, hanem az országos politikai helyzeten s a hatalmi viszonyokon múlott, hogy terve nem vált valóra, a város azonban így is az észak-keleti országrész oktatási központjává vált a 18. század végére. Miként az oktatásügyben, úgy az építkezések terén is a folyamatosság érvényesülése figyelhető meg tárgyalt időszakunkban. A „kurucok püspöke”, Telekessy, a vezérlő fejedelem atyai jóbarátja a szabadságküzdelmek viharai közepette is talált módot arra, hogy megkezdje a püspöki rezidencia s egy új székesegyház építését, ő hívta meg a „pallér italicus”-t, Giovanni Battista Carlonét a tervek elkészítésére. Ezeknek megvalósítására viszont már csak utódának nyílt módja, Erdődy Gábor pedig még növelte is az építkezések volumenét, kibővítette a tervrajzokat, s főként olasz ízléssel berendezett püspöki palotája vált a barokk reprezentáció országszerte csodált példájává. Bél Mátyás elragadtatással szólt az épület impozáns oszlopcsarnokáról, a portált díszítő húsz szoborról, a falakon látható feliratokról, címerekről, az olasz típusú orangeriáról, a falfestményekkel is dekorált madárházról, a kert „mesterséges alakúra nyírt” dísznövényeiről, lugasairól, kútjairól, vízmedencéiről, fontánáiról, öntözőberendezéseiről, s nem utolsósorban a rezidencia alatt húzódó, kőbevágott borpincéről. Városháza, menház és az irgalmasrendiek kórháza, kanonoki paloták sora, kőhíd a piactéren (a mai Dobó téren): mindez az Erdődy idejében épült, s tovább folytatódott a jezsuiták gimnáziumának építése is. Valamennyi építkezés szakmai vezetője Carlone volt, akiről indokoltan állapította meg Voit Pál: „A 18. század elején ő az egyetlen Magyarországon letelepedett, magyarrá lett jelentős építész.” Utódának, Barkóczy Ferencnek idejében folytatódtak a megkezdett építkezések, a közismerten pompaszerető és dicsvágyó főpap külföldi (főként olasz) mesterekkel dolgoztatott, ezért lázongtak ellene a helyi kézművesek 1754-ben. A városkép Barkóczy idejében formálódott át, ekkor készült el a minorita, szervita és trinitárius templom, a vármegyeháza s abban Fazola Henrik kovácsoltvas növényi ornamentikával ékes kapui, valamint az új kanonoksor (a mai Kossuth utca) rokokó stílusú kanonoki palotái. A kormányzási eszközökben nem nagyon válogató, keménykezű főpap-ispán tevékenysége és mentalitása sok vitát váltott ki a szakirodalomban, végeredményben viszont aligha vitatható, hogy ő is jelentékeny mértékben járult hozzá Egernek reprezentatív barokk várossá válásához, különösen pedig az olasz műízlés helyi meghonosításához. Legmerészebb tervét, az egyetemalapítást már utóda kísérelte meg valóra váltani, ennek a törekvésnek köszönhető a líceum épület, amely megteremtette a lehetőségét egy nagyszabású regionális oktatási és tudományos központ egri kialakulásának. Az újabb kutatások azt is jelzik, hogy az építkezések nyomán jelentős mértékben növekedett a lakosság létszáma, az iparosoké különösen, a II. József kori statisztikákból kitűnik, hogy a város polgárságának döntő többsége kézművesiparból élt. Tudjuk, hogy az építészeti környezet (a belső terek atmoszférájának kialakításával, műalkotásokkal, ünnepi ceremóniák helyszínének biztosításával, architekturális reprezentációval) mindig fontos szerepet játszott a művelődés intézményeinek, a szellemi műhelyeknek a létrejöttében. Egerben az előbbi megvalósult, kérdés azonban, hogy az utóbbiak milyen mértékben alakultak ki kétségkívül dekoratív tárgyi környezetben. Az újabb művelődéstörténeti kutatások azt mutatják, hogy e téren a fordulatot ismét csak Barkóczy idejére tehetjük, ő alapította meg a püspöki könyvnyomtató műhelyt, s a Typographia Lycei Episcopalis 1755-ben történt megalapításától kezdve az oktatás, az erkölcsi tanítás és a tudomány szolgálatában állva bocsátotta ki nyomdatermékeit. Mint 26 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
