Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Apor Elemér: Hat órán át vonultak Eger városán keresztül a cár csapatai
S^ípor Slemér dftpat l ■ út vontiétaÁ ^>^er várcáán Síe/reA'g-tüSa cár cáafia/cct Ferenc József császár és Miklós cár szövetsége kellett ahhoz, hogy a magyar sz a- badságharcot le lehessen tiporni. A cár sebes készséggel teljesítette Ferenc József segélyk é- rését; mind a ketten tudták, hogy itt többről van szó, mint egy aránylag kis nép mozgalmáról. Miklós cár olyan haderőt vonultatott fel Bécs segítségére Magyarország ellen, hogy a fele is elég lett volna, olyan hadsereget, amely felülmúlta az osztrák hadsereg létszámát. Igaz, hogy az osztrák fősereget a magyar támadások szétszórták, de a nyugati határon túl nem üldözték, úgyhogy Haynaunak sikerült összeszednie a széthullt ármádiát. 175 ezer főnyi sereggel indult meg az osztrák ellentámadása. Június 18-án, 1849-ben a cári csapatok akadály nélkül lépték át a kárpáti hágókat, amelyeket a visszavonuló szabadság- harcosok kénytelenek voltak védtelenül hagyni. Kétszázezer ember ömlött a hágókon keresztül, a seregek élén Paskievics herceg, tábornagy, Lengyelország leigázója. A magyar fegyveres erők létszáma 162 ezer ember, azok is három különálló seregtestben harcolnak, az északi, déli és középs ő szakaszokon. A kormány székhelye Szeged lesz. Görgey még egyszer megkísérli a lehetetlent, Vácnál megütközik az oroszokkal, de sikertelenül. Megriadt lakosság, elcsüggedt nép fogadja a magyar történelem újabb szomorú fordulatát. Heves vármegye közigazgatása és a fenyítő törvényszék elhagyja a várost és Szolnokra költözik, majd Törökszentmiklósra, később pedig Dévaványára. Augusztus 3-án már Dévaványáról kelt a megyei bizottmány és a fényit őtörvényszék jegyzőkönyve. A városi tanács jegyzőkönyvei hallgatnak az eseményekről, csak végrendeleteket és gazdasági ügyeket örökítenek meg. A szerzetesrendek história domusai, házi történetei őriztek meg néhány adatot ezekből az időkből, de már ezek is elkallódtak. Breznay Imre jegyzett át belőlük csekély tájékoztatást az Egri kaszinó történetének megírásakor. Július 7-én éjjel, mintegy harminc orosz lovas előőrs érkezett a városba, ezek visz- sza is tértek csapattestükhöz, amely másnap haladt keresztül Eger területén. Július 9-én nagyobb cári sereg jött, több ágyúval, parancsnoka a városházán teki n- télyes mennyiségű élelmiszert követelt, különben lövetni fogja a várost. A tihaméri állomásnál táboroztak, de úgy látszik, gyors parancsot kaptak a továbbhaladásra, mert a sarcból semmi sem lett. Július 14-én Kachnesov kozák hetman járt itt, kétezer főnyi lovassal. A legnagyobb elözönlés tanúja július 25-én volt Eger, amikor is hat órán át vonult a városon keresztül a cári hadsereg húszezer katonája Rüdiger tábornok vezetésével. Pétervására felől, a Baktai úton vonultak, s egy részük a Fekete Sas csárdánál ütött tábort, másik részük pedig az Akasztó-dombon. A Fekete Sas, a tihaméri állomásnál ma is megt a- lálható épület. Az Akasztófa a mai Lenin út (ma: Mátyás király út. A Szerk.) külső vonulatánál volt, ma beépített terület. A város lakossága abban az időben alig haladta meg a 18 ezer főt, s a megdöbbenés halálos csendje fogadta az ijesztő méretű özönt. A város népe akkor már tudta, hogy minden elveszett, s a rémületet még csak fokozta, hogy július 26-án éjszaka földrengés rázta meg a vidéket. 74 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
