Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bemutatjók Gál Pétert
bemutat Juli ®ál ^Jetért A nevem Gál Péter. Ügyvéd vagyok és 52 éves. Talán a korom és a szerzett tapasztalatok, az évekkel óhatatlanul együttjáró bölcsesség miatt, nehezen viselem ezt az új kort, amely nem kedvez a lírának. Kemény és karcos felületűek ezek az évek, minduntalan csupasz sarkokba ütközöm, felsértenek az élek. Ma már tudom, hogy a jog mit sem ér az ember nélkül, s elsősorban magamat akarom már védeni. A világgal, magammal, az Istennel szemben. A lelkem sutjában álló táblán: kusza kréta vonalak. Szenvedéseim naptárlapjai. Vitrinbe zárt piszkos papírlap a Világ. Tele kusza, értelmezhetetlen feliratokkal. Isten félbehajtotta és megjelölte a hajtás mentén. Életünk maga a Szabály, az Ige negatívja, a létezés hiánya. Nincsenek szabályok, törvények. Nincs társadalmi konszenzus. Az emberi törvények a világ árkának peremére szorultak. Az emberi rend maga a képtelenség. Arisztotelész óta hisszük, hogy ha két állítás ellentmond egymásnak, akkor az egyik kizárja a másikat. Ha kör a kör, akkor nem lehet sokszög, az egyenes nem lehet görbe, a tűz nem lehet víz. Azután megjelent egy ember, akit Nikolaus Cusanusnak hívtak és aki azt kívánta bizonyítani, hogy a végtelen és a véges találkoznak egymással. Az ellentétek összetartoznak. Ésszel fel nem foghatóan ugyan, de találkoznak egymással és egymásba olvadnak. Isten valóságában a fehér egyesül a feketével, világosság a sötétséggel, az időhöz kötött az időtlennel, véges a végtelennel. Isten anélkül születhetett hús-vér emberként a világra, hogy magamagát megdöntötte volna. Cusanus után már nem létezik a krétavonal, hanem minden szabad. Amint közeledünk a végtelenhez, a véges logikai törvényei érvényükét vesztik. Itt látjuk, hogy az értelem hiánya lehet maga az értelem. A Hiány átfordul és kitüremkedik a síkból. Ez a Hely, helyünk a világban. Ismeretlen, bizonytalan, elnagyolt. Kusza, szabálytalan fehér vonallal jelöltetett. Igen. A hajtás mentén élünk. Tudjuk a Kezet, amely félbehajtotta a világot, amely megjelölte az árkot, amelynek mentén létezünk, de nem látjuk Őt. Ez a Hiány. A jó és a rossz csak része az. embernek és az emberhez való viszonyában kell felfogni. De választani kell. Isten nem választ. A közömbösség a legrosszabb fajta hitetlenség. Tudni vélem, talán tudom is, hogy ez a világ, a mi világunk csak fecni, papírszelet, amelyen olvashatatlan az írás, hiába figyeljük, próbáljuk olvasni, fordítani, ez egy egyetemes nyelv, amelyet még meg kell tanulnunk. Nem mi nyitjuk ki a Könyvet, nem mi húzzuk meg a vonalakat és nem is mi csukjuk össze. Csak kinyílik a Könyv. Ott, a hajtások mentén s mi csak megpróbáljuk olvasni, értelmezni a számunkra érthetetlen sorokat, jeleket. De megmutatkozunk, kiválunk az idő síkjából, mint a stigma. Új Hevesi Napló 19
