Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Paradigma
©ól 'spctcr: ... de végül semmid sem maradt a lélegzeted elakadt úgy lógtál ott fent mint a rongy a szereteted megfagyott ahogy a térdreroskadt alkonyaiban rácsodálkoztál a halálra tulajdon apád is elhagyott... Azt hitted Te vagy a Kenyér? Hát megtörettél Esendő, széttiport emberféreg lettél a végső város magányában, a csüggedt, esőszagú deszkán Király a ragadozók felett Mit reméltél? Hogy Te szolgálsz és nem Te vagy akit felszolgálnak? Hová lett Isten valósága? Mi az, amit még hordozott beomlott, koszorús homlokod mögött agyad És lelked... Látod? Hiába A Héj megtörhet Ettél s most Téged esznek készületlen Ki bírja tovább, mondd meg végre: a test, a korbács vagy a lélek? Végülis mit hittél? Te, éppen Te ne tudnád; Nincs és soha nem lesz hitszegés, árulás Csak ember » * » és mi maradt? Kétezer éve csak a letépett falevél rettegése a szakadékos világ kútjába hullva mely rádomolva ki be dől, 20 VIII. évfolyam 2. szám 1998. április
