Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Csontos Ildikó: Harangok
pusztulás, mert a legtisztább, legősibb, legszebb hagyományokat ötvözi magába az erdélyi kultúrkincs. A "Moszkva tér" jelképesen az archaikus értékek óhatatlan pusztulásának, áruba bocsátásának a nagyvárosi környezetbe való beleolvadásának a színpada. Négy tételben bontakozik ki a téma: megérkezés, városban, emlék, Moszkva tér. A felhasznált eszközök: eredeti népviseletek, gyimesi, széki táncanyag, háttérre vetített dokumentumképek, disco-tánc elemek és a Hegedős együttes élő népzenéje. A nagyvárosba vándorlók eredeti népviseletben jelennek meg batyukkal, bőröndökkel. A megélhetés kényszere okozza az ősi falvakból való elvándorlást. A nagyvárosi környezetben idegenül, értetlenül mozognak. Következik a fokozatos beolvadás a tömegbe, népviseletüket elcserélik, eladják, jelképesen a kalap és a kendő marad csak a városi ruha mellett. Kivetkőznek eredeti népviseletükből, feladják hagyományaikat. Az "Emlék" c. tételt rövidnek éreztem a többihez képest, szívesen láttam volna még ízelítőt népviseletben táncolt erdélyi néptáncokból. Szép, de rövid bemutatót láttunk, marosszéki forgatós, széki lassú és gyimesi táncokból. A hagyományok pusztulása mellett az értékek megőrzéséről, átörökítéséről is kaphatnak képet, mert erre is van példa egri viszonylatban is. A végkifejlet mindenképpen talányos. A koreográfia megdöbbentő akart lenni, a finálé mégis egy örömzene, fergeteges tobzódás, együttmulatás, csak nem tudni az okát. Hiszen evidens, hogy a hozott értékeiket elveszítették, a közösséget megtartani nem tudták, szétválnak útjaik, veszendőbe ment mindenük! A felhangzó erdélyi zenére még együtt tudnak táncolni, felidéződik bennük a múlt, de a jelen és a jövő egyaránt gyászosan kilátástalan. Nem tudtam felszabadultan örülni a táncosok önfeledt mulatozásának, mert egy másfajta sírva-vigadás indokoltabb lett volna, hiszen a beilleszkedés sem sikerült. Akkor minek örülnek? Nekünk is örülnünk kellene? Aki a szituációba egy cseppet is beleérezte magát, sírni lett volna inkább kedve. A táncosok féktelen, önfeledt örömét drámaivá hűti két guberáló megjelenése. Ekkor a vidám vásár komorrá denned, a táncosok szedegetik batyujukat és szétszélednek. A koreográfia hiányossága, hogy a kezdeti lendület után elnagyolt. A téma, a kelet-európai történet megérdemelné a további csiszolgatást, arányaiban némi változtatást, mivel a befejező össztánc túl hosszúra sikerült. Az est folyamán éreztük mindkét produkciónál, hogy képzett néptáncosok adják elő. Eredeti hagyományokból töltekeznek, de megnyilvánult egyfajta értékválság, útkeresés, mely jellemzi az együttes saját további pályafutását, és a második koreográfia alapvető kérdésfelvetése volt. A néptánc továbbélésének egyik lehetséges útja táncszínházi produkcióvá formálása. Az új irányba való indulás kényszere évek óta sürgeti a színpadi néptáncművészetünk megteremtőit. A két lehetséges variáció, a magyar néptánckincs autentikus, tiszta fonnában való táncszínházi jellegű transzponálása, vagy a meglévő néptánchagyományok modemesítése, táncszínházi jellegű feldolgozása. Ez utóbbi célt tűzte ki maga elé, és színvonalasan valósította meg a Honvéd Táncszínház. 56 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február
