Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / Különszám - Gebei Sándor: 1848 márciusának eseményei a megyei közgyűlés jegyzőkönyve alapján

Az említett „rend őri választmány” Batthyányi Lajos miniszterelnök március 28-i rendelvényére állt fel Heves megyében Blaskovics Gyula elnökletével. Az egriek és a megye „különböző vidékeinek lakói érdekében” már a hónap végén megkezdte működését „az állandó közép ponti rendőri választmány" közel 50 fővel. Néhány nevet említve a választmányból: Almásy Emánuel, Almásy László főszolgabíró, Berecz Ferenc főügyész, Buky Miklós, Csiky Sándor, Fáy Sámuel, Hellebronth Antal, Leszkovszky József, Luby István főjegyző, Nánásy Ignác alügyész, Nánásy Mihály, Novotha Péter, Ringelhan Antal, Vasváry Károly, stb. Természetesen a népesebb megyei helyeken az egri „közép ponti választmánytól függő”, ún. „vidéki választmányok” alakultak. Feladatuk mindenhol a közcsend, a béke és a rend fenntartása „szóval” is, de minden más eszközzel is. Az átmeneti korszak bizonytalanságaival éppúgy, mint a néphangulat kiszámíthatatlanságával indokolhatjuk a három naponként megkövetelt jelentéseket. A járások a megye központba, a megye pedig a minisztériumba juttatta el „a megye állapotáról szóló tudósítását”. Blaskovics Gyula elnök hosszasan, de meggyőzően érvelt az új típusú irányítás szükségessége mellett. „A köz csend és béke fenntartása tekintetéből el kellett a szokott Megyei administrationális rendszertől térni - jelentette ki Blaskovics -, mert a rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket kényszerítettek ki. Az azonnali döntések és intézkedések meghozatalára a megye »közép ponti választmányának elnöke« jogosult, ám az elnök miniszteriális és megyei ellenőrzés alatt áll - hangsúlyozta a másodalispán elnök. Az elnök az „évnegyedes” közgyűlés előtt ad számot munkájáról, de ez a megyei közgyűlés már „nem eggyes kiváltságos osztály”, hanem az „egész nép számoltató közgyűlése” lesz, ill. lett.

Olvashattunk itt például a nemzeti őrsereg megyei szervezéséről, arról, hogy alig két hét leforgása alatt közel 2500-an gyűltek a zászlók alá. Április 10-ére Egerben - már 1500-an, Gyöngyösön - 612-en, Szolnokon - 184-en, Kenderesen - 80-an, Pásztón - több mint 60-an, Török-Szentmiklóson - 18-an szerettek volna megfelelő fegyverhez jutni. Blaskovics idevágó gyors intézkedésének is fennmaradt a nyoma. Haladéktalanul 3000 lőfegyvert igényelt a „Ministeri bizottmánytól”. Miért oly sietős az őrsereg felfegyverzése? - vetődik fel a kérdés. Fenyegetést jelentettek vajon Heves és Külső-Szolnok vármegyére a Wrb(a)na-féle 6.sz. könnyű lovasezred tiszafüredi, füzesabonyi, mezőtárkányi, verpeléti, gyöngyösi egységei?

Érdekes bejegyzéseket találhatunk a megyei jegyzőkönyvben az egri tanulóifjúságról is. Március 23-i dátummal szereplő részt idézem: „a tanulóifjúság a nemzeti újjászületés feletti túlzó örömétől és a Magyar nemzetiség küljelei iránti búzgalomtól elragadtatva kissé önkényeskedésbe vágott”, vagyis - ahogyan az a sajtóban megjelent - „sasvadászatra”, mégpedig kétfejű sasos címerek leszedésére és begyűjtésére indult. Az osztrák idegen „címerek és színek küljelek” helyett a nemzeti jelképeket függesztették ki a fiatalok a középületeken. Április 3-tól kezdve - országos intézkedés folytán - csak „nemzeti színek és címerek” díszeleghettek a hivatalokon. Megjegyzem, hogy mindez a polgári törvénykönyv szentesítése előtt egy héttel! Ismételten azt tapasztalhatjuk, hogy a forradalmi köznapok, vagy talán pontosabban, a köznapok forradalma - mind formai, mind tartalmi szempontból - előtte járt Pozsonynak. Az egész országban érzékelhető népi radikalizmus - így a Heves megyei is - a pozsonyi törvényhozók munkáját felgyorsította, a régi renddel való szakítást kikényszerítette.

Ez az elementáris erővel feltörő lelkesedés - amelyet az úrbéri viszonyok és a közteherviselés eltörlésének országos kihirdetése, ám „törvénytelen” kihirdetése indított útjára - magyarázza azt is, hogy a megyei közgyűlés szükségét érezte annak, hogy jegyzőkönyvileg Batt-hyányi Lajosnak, Kossuth Lajosnak és Nyáry Pálnak köszönetét nyilvánítsa.

40

VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998