Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Mit ér a civilizáció, ha magyar?
Gscmiczky Dénes: cMil ér a cioilizáció, ba magyar? (Folytatás) Láttuk, mit ér a magyar civilizáció. Századokkal megelőztük nyugatot azzal, hogy amíg Könyves Kálmán 1110-ben kimondta: boszorkányok nincsenek, a művelt nyugat három és félszáz esztendővel később kezdi el a legszömyübb módon: hivatalossá és kötelezővé teszi a boszorkányégetést. Tud erről Európa, tud a világ? Semmit. És a többiekről? Tatárjárás, török hódoltság, aminek köszönhetően békés fejlődést biztosítottunk a nyugati államoknak, miközben a magyarság pusztult. Mit tudnak erről? Semmit, az ég egy adta világon semmit! Mi vagyunk a barbárok. Mi vagyunk, akinek sajnálkozással a vállukat veregetik. Ha már itt tartunk, nézzük meg, mi történt a zsidókkal a világban, Európában és Magyarországon. Hogyan, miként bántak velük. Ne a hitleri időket nézzük. Azok olyan rémtettek, embertelen szörnyűségek voltak, amikhez a magyar népnek semmi köze. Azokat sem embernek, sem magyarnak nem nevezhető szűk csoport követte el. Honnan veszem ezt? Fiatal korom mindennapi életéből. Mi ugyanis falun békésen együtt éltünk a zsidókkal. Együtt jártunk iskolába gyerekeikkel. Együtt játszottunk velük. Az akkori falusi embernek a "zsidó" nem jelentett sem etnikumot, sem vallást, egyszerűen azt jelentette: kereskedő.- Szaladj csak át, te gyerek, a zsidóhoz, hozzál egy kiló lisztet! Ráadásul hitelezett is, ami a szegénység közepette nagy szó volt (ma is látom itt-ott bevezetni kiskereskedőknél). Ott voltam, amikor összeterelték és elhurcolták őket a falunkból a tábori csendőrök. Ha nincs ott néhány hideg fejjel gondolkodó ember, főleg a falu kántor tanítója, bizony vér folyt volna. Sok vér. Mert a falu nem akarta engedni a maga zsidóját, akivel már hosszú idő óta együtt élt békében.- Miért viszik el őket? Nem bűnözők ezek! Valaki azt találta ki, hogy a szomszéd faluba viszik őket és onnét visszaengedik. Ebbe úgy-ahogy belenyugodtak az emberek. Mi lett a vége? Tudjuk. De ha fellapozzuk a történelemkönyveket, azokból is furcsa világ tárulkozik elénk. A zsidó szemita nép, mely a Kr. e. 14-12. században vándorolt Palesztina területére. Szétszóródásuk már a Kr.e. 6. századtól kezdődik. Ezt a folyamatot felgyorsítja Palesztinának a rómaiak által történt elfoglalása. A zsidók ugyanis több ízben fellázadtak, a rómaiak pedig hadifogolyként elhurcolták őket az akkori Római Birodalom különböző részeibe, így pl. a Pireneusi félszigetre, a Rajna és a Duna vidékére. De vándorlásuk során eljutottak a Kaukázus vidékére, Indiába, Kínába, sőt Japánba is. Szó se róla, alaposan széthányta őket a történelem. De hiszen alig van nép, amelyik ne így járt volna. Hogy mást ne mondjak, itt van a magyar. Talán nincs is olyan utazó magyar ember, akinek nincs sokszor hihetetlen története, hol és milyen lehetetlen körülmények között találkozott honfitársainkkal. így van ezzel a német, olasz, orosz, svéd és ki tudja még, hány nép fia-lánya. Különbség csak az, hogy egyetlen népet sem sújtott annyi korlátozás, üldözés, mint a zsidót. Meghurcolásuk Kr.u. 438-ban kezdődött, amikor II. Theodosius törvénye kizárta őket minden állami tisztségből. Azóta se vége, se hossza az atrocitásoknak. A fontosabbak: Az első keresztes háborúktól kezdve Németországban nagy zsidóüldözések kezdődnek. Ekkor indul meg a német zsidók vándorlása Kelet-Európa felé. Angliából 1290- ben I. Edward, Franciaországból 1306-ban Szép Fülöp, majd 1394-ben Őrült Károly Új Hevesi Napló 45
