Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Mit ér a civilizáció, ha magyar?
uralkodása alatt űzték ki őket. Spanyolországban és Portugáliában is voltak zsidóüldözések, de véget nem érő láncolatban Oroszországban és Lengyelországban is voltak véres pogromok. Magyarország területén már a római korban megtaláljuk a zsidóság nyomait Aquincumban, Dunapentelén és másutt. Az Árpádok alatt és később, bár voltak korlátozások, tiltások, kisebb-nagyobb összeütközések, de üldöztetésről, kiűzésről nem beszélhetünk. III. Ince pápa alatt 1215-ben a IV. lateráni zsinat elrendeli a megkülönböztető zsidó-jel (sárga folt) viselését. II. Endrét a pápák többször is figyelmeztették, hogy szerezzen érvényt ennek a rendelkezésnek. Úgy látszik azonban, hogy nem fűlt hozzá a foga, mert 1233-ban már eskü alatt kötelezte a királyt, hogy a zsidók viselni fogják az akkor már Európa-szerte szokásos megkülönböztető "sárga foltot". Hogy viselték-e? Erről nem szól a fáma. Tudunk róla, hogy IV. Béla létrehozta az ún. zsidóbíró intézményt, ami a zsidók ügyes-bajos dolgával foglalkozott. Érdekes megjegyezni, hogy a reformáció és az ellenreformáció igencsak elmarasztalóan kezelte a zsidók ügyét. Úgyannyira, hogy több német fejedelemségből és városból újból kiűzték őket. Ezen újabb meneküléshullám Lengyelország, Litvánia és Ukrajna felé irányult. Lengyelországban szerencséjük volt, mert Báthory István 1576-ban törvényekkel biztosította életüket és vagyonukat. A XVII. században viszont az ukrán kozákok pogromok egész sorát rendezik. A nagy fordulat a francia forradalom idején történt. A francia nemzetgyűlés 1791-ben törvénybe iktatta a zsidók polgári egyenjogúsítását (Megjegyzem, az Amerikai Egyesült Államok már 1776-ban megtette ezt). Magyarország véglegesen 1867-ben törvényesítette a zsidók egyenjogúsítását, néhány államot megelőzve, pl. Németországot (1869). Elgondolkodva, eltépelődve a kérdés felett nyugodtan mondhatjuk: Európa legtöbb államával összehasonlítva a középkorban Magyarországon a zsidók helyzete kedvező volt. És most tegyük kezünket a szívünkre: nincs igaza Makovecz Imrének? "Ne mi közeledjünk nyugathoz, nyugat közeledjen hozzánk!" Finomítsuk a dolgon. Rendben van: MIND A KETTEN KÖZELEDJÜNK EGYMÁSHOZ!!! 46 Vili. évfolyam 1. szám - 1998. február
