Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
•Cgrí pótfefc5et Iflagjp József TO. Äctro Fpr of, 013 utolsó magyar RíráPpróf írott Rön^vé()63 Az 1995. év magyar könyvkiadása egyik csemegéjének számított Nagy József egri főiskolai tanár, IV. Károlyról, az utolsó magyar királyról írott könyve, amelyet a Göncöl Kiadó bocsátott ki, 199 oldal terjedelemben. Városunk művelt polgárai által közismert tény, hogy az utolsó magyar király elsőszülött fiát, a trón várományosát, Habsburg Ottót élete kezdetétől számos szál fűzi Egerhez. Ennek hátterében az áll, hogy a legenda szerint a mindenkori magyar király gyermekének egyik nevelője, a szokásjog szerint az egri püspök, illetve 1804 óta az érsek. Helytörténészeink a fenti tényt eddig megkerülték, illetve nem dolgozták fel e témát. írásomban ezt az adósságot kívánom törleszteni, amikor „pótfejezetet” csatolok Nagy József könyvéhez, s megrajzolom Habsburg Ottó egri kapcsolatainak eddigi históriáját. Habsburg Ottó egri kapcsolatai 1916. december 30-ig, édesapja magyar királlyá koronázásáig nyúlnak vissza. Az agg Ferenc József 1916-ban bekövetkezett halála után az év december 30-án helyezte el Szent István koronáját Csernoch János hercegprímás Habsburg Károly fejére, aki IV. Károlyként az utolsó magyar királyunk volt. A koronázás óriási parádéval zajlott le, a budai várban lévő Mátyás templomban, ahol megjelent a történelmi Magyarország előkelőségeinek apraja-nagyja, a Habsburg család tagjain kívül. A koronázási ceremóniára Zita hercegnő, a leendő magyar király csodálatos szépségű felesége elhozta elsőszülött fiát, Ottó főherceget is, aki apjának halála esetén a magyar trón várományosa volt. A budai várban lezajló országra szóló esemény szem- és fültanűja volt a jelenlevő Kriston Endre akkori egri érseki titkár is, aki élményeiről az Egri Katolikus Tudósító 1917 januári számában tudósításban számolt be. Az érseki titkár tudósítása így szól: „Kedves Szerkesztő Barátom! Megköszönném, ha felmentenél az alól az ígéretem alól, hogy hűségesen megírom, mi mindent láttam a koronázás gyönyörű ünnepén? Nem azért, mert ezt a munkát az újságok helyettem úgy is elvégezték, hanem mert azoknak a feledhetetlen benyomásoknak tük- röztetésére az írótoll, bizony, igen-nagyon gyarló szerszám. Ha mégis tollat fogok, azért teszem, mert új öröm nekem így újra átélveznem annak a páratlanul szépemlékű napnak meseszerűen tündökletes lefolyását. Aztán meg igazat adok neked abban, hogy aki a koronázási szent misén a tömjéntartót hordozhatta, emberelje meg magát egy levélírás erejéig. A koronázási szertartások első próbáját december 28-án délután tartottuk a Mátyás-templomban. De az csak olyan volt, hogy közelben súrolták a padlót, meg kopácsolták a díszleteket. Hanem másnap reggel 9 órakor részletes próbát lehetett már tartani. Megvallom, ekkor is bántott, hogy a templom ülőpadjainak helyén jobbra-balra rézsútosan felmenő tribünök emelkedtek, vörös behuzatukkal színházra emlékeztetve inkább, mint templomi hangulatot keltve a nézőben. Ám a ragyogó ünnep reggelén evvel is mihamar megbékélt az Sgecsfcó 'tKchoíy Új Hevesi Napló 45
