Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
közösségi egyház, a krisztusi közösség kialakítása felé... Sokszoros figyelmet érdemel ezért a Zsinat kérése a világi hívők megbecsüléséről (37). Mindezeknek jelentős perspektivikus értelmük is van. A papság csökkenése miatt mind nagyobb mérvű plébánia-összevonások vannak szerte a világon. Nagy területeken szűnik meg, legalábbis csökken a papság személyes jelenléte és kisugárzó hatása. Ezt „pótolhatják” (a 35. p. szerint is) valamennyire az élő-hitű, apostoli lelkületű hívők és közösségek. A Magyar Püspöki Kar papsághoz szóló liturgikus körlevele ugyanezt szorgalmazta: Templomaink „közönségét minden erőfeszítéssel közösséggé kell kovácsolnunk,... akiket Krisztusban megélt új életük apostoli lelkületű közösséggé forraszt egybe. Ez egyik legfőbb feladatunk.” Az egyház jövendő élete - emberileg és történetileg - az egyházközségek vitalitásán, Krisztust hordozó és megjelenítő erején, tehát jelentős mértékben a világi hívők hitén és tanúságtételén fog múlni... Jelképesen is kifejező gesztus volt, mikor 1965. november 18-án, a Határozat ünnepélyes kihirdetése után, VE Pál a Dekrétumot három férfi és nő laikus zsinati résztvevőknek átadta (az Okmány kidolgozásában is sok világi működött közre). Az utolsó. 33. p. ui. ezt mondja: „Krisztus most a világi hívőket küldi mindazon városokba és falvakba, ahová ő maga készül (vö. Lk 10,1), hogy legyenek munkatársak az egyház egyetlen apostoli küldetésében”. És még mélyebb dimenzióban a Lumen Gentium azt kéri (38), hogy „minden egyes világi hívő legyen az emberek előtt a feltámadott és élő Jézus tanúja és az élő Isten jele. ” Fridél Lajos tusrajza Új Hevesi Napló 33
