Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
rendőrtiszt tudta, hogy a megtorló hatalom most egy „ügyet” csinál. Próbálgatta a fiát nyugtatni, többször is hangsúlyozva a „csak okosan viselkedj” tanácsot. Megkezdődtek a rendszertelen kihallgatások. Minden alkalommal más kérdező foglalkozott vele. Amikor kilépett a folyosóra és kigyulladt a kanyarban egy piros lámpa, akkor hátratett kézzel a falnak fordították, hogy ne lássa, hogy kit kísérnek. Eleinte nagy volt a fegyelem, de a zsúfoltság oldotta a feltehetően nagyon szigorú előírások betartását. A fogdahiradó is működött valahogy. Lassan-lassan megtudta, hogy a forradalomban megismert vezetők és társak közül ki van letartóztatva és kik vannak a szomszéd cellákban. A kihallgatások nagyüzeme a zárkából mindennap szólított 3-4 foglyot. Kit hosszabb, kit rövidebb időre. Amikor valaki visszatért a faggatásról, rögtön kérdő tekintetek fogadták, de sohasem kérdezték. Ha akart valamit elmondani, akkor beszélt, ha nem, akkor hallgatott. Csak egy bizalmi idő eltelte után fogalmazódtak meg olyan értékelések és benyomások, melyeket már elmondtak a cellatársak is. A bizalmatlanság nagyon nehezen oldódott. Ha valakivel találkoztak, arról mindig szó esett. A rendőrök között is akadtak ismerősök. Ha nagyon óvatosan is, de működött valamiféle illegális kommunikációs hálózat. A diák csak hallgatta a történettöredékeket, neveket, helységeket, összeütközéseket, de nagyrészüket nem tudta hova illeszteni. Borsodban nagyon sok minden történt a forradalom alatt, amiről semmit sem tudott. A kihallgatottak már nem beszéltek verésekről, de sokan szitkozódtak egy-egy vallatás után:- Rohadt ez a világ!- A k... anyját a sok spiclinek!- Most aztán harapnak az előbújt patkányok! *** Nagy volt a fogda forgalma. Működött a megtorlás, a letartóztatottak állománya gyorsan cserélődött. Megkezdődtek a látványos perek. A zsúfoltság még fokozódott és elkezdték a cellaállományok „kavarását”, a minél nagyobb bizonytalanság és bizalmatlanság, a „téglák” beépítése és a rejtett ismeretségek felderítése érdekében. A diák így került össze több ismerősével, N. Attila színésszel, B. Sándor költővel, majd többször találkozott a forradalmi rádió vezetőjével, a városi és megyei munkástanácsok tagjaival, vezetőivel. A színész óriási örömmel fogadta a cellában. Éppen sugárzott a boldogságtól, s kigombolva flanell ingét, mutatta alatta az atlétatrikót, melynek elejére cémabetűkkel hímezve virított: „ÖRÖK SZERELEMMEL, ERZSI”. Ez a hímzés tette oly boldoggá a „Nemzeti dal” avatott előadóját, a megyei munkástanács tagját. *** A többszöri kihallgatások láthatóan nem hozták meg a várt eredményt az ügy előkészítőinek, mert állandóan ugyanazt hallották. A diák jól megtanulta első vallomását, és csak azt ismételte. így azután kezdett nem érdekes lenni. Egy reggel szólították, hogy készüljön elszállítására. Nem tudta, hová és mikor. Késő délután, sötétedéskor 25-30 fogoly társaságában kísérték ki egy ponyvás teherautóhoz. Nagyon rövid ideig zötykölődtek, s gyorsan leszedték őket egy ismeretlen épület bejárata előtt. Majd katonák között mentek le a pincébe, ahol szalmarétegre rakott pokróc-fekhelyekkel kialakított sötét, hideg cellákba irányították a rabokat. Nem ügyeltek arra, hogy ki kivel kerül össze. így azután három 62 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
