Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Misóczki Lajos: Versbe szőtt évek
A Forgó János készítette cimbalom még olykor az őröket is "megríkatta", annyira szépen játszott rajta a gazdája. S e hangszer feledtetett minden szörnyűséget, megaláztatást, és reménységet idézett fel. Zengett a játéka nyomán a cimbalom. Gyakran odajöttek a táborlakók hallgatni. Lehet, hogy az őröket is megragadta a hangja, mert az már nem is cimbalom, hanem zongora lett: ZongorÁmviAk Zongorámnak fehér billentyűjén Játszogatnak néha ujjaim, Gondolatom messzeségbe téved, Túl a hegyek bérces ormain. Benei László a fogságban is írt a társai helyett... Természetesen képzeletbeli levélre. Legtöbbet az egyik jóval fiatalabb fogolytársa nevében. Szinte balladai hangon: Tábortűznél Tábortűznél levelemet írom, Holdvilágos nyári éjszakán. Csókot küldök a levélpapíron, Tehozzád, Te, szőke hajú lány. Odahaza vidámak a lányok, Víg nótákat játszik a cigány. Gondolatban mindig hazavágyom, Tehozzád, Te szőke hajú lány. A reggeleket szívszorongva várom, Jő-e levél tőled, kicsi lány? Eljött egy nap, eljött kettő, három, Nem kaptam - és soha, soha már. Idegen táj lett örökös hazám, Síromra is csak a madár száll. Az "sirat meg" néha-néha engem, Aztán bánatosan tovaszáll. Benei László és Forgó János egyszerre szabadult és tért haza a szovjet fogságból. 1949. augusztus 20-án érkeztek Atkáira. Forgó János lánya, Margit az 1950-es évektől jegyezgette édesapjának és annak sógorának verseit. Amint a versekről mondta: "Ezzel a versgyűjteménnyel nemcsak felfelidézem édesapám emlékét, hanem tisztelettel, szeretettel gondolok az átélt, viszontagságos éveire is". Harmath Béláné Forgó Margit közlése alapján lejegyezte: Líócz 34 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február
