Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
milyen hátsó érdekek legszebb pillanatokat is mérgező rombolása. A temetésre összejött sokaság, közel 3000 ember, a nagy írót tisztelő magyarok, Erdélyből, Magyarországról, a tengeren túlról, zavartan és némán vették tudomásul a temetés elmaradását és bizonyára sokszor felteszik még a kérdést: miért van ez így? És nem találnak igazi feleletet. Az író családja vissza akarta vinni az USA-ba az urnát, s ott eltemetni, de azután mégis, egy évre a marosvécsi templomban hagyták, miután ígéretet kaptak egy elképzelésük szerint felállítandó marosvécsi emlékpark egy éven belüli létesítésére. Hogy az ígéret betartható-e? A tudósítók eléggé pesszimisták, mert még a kastélykert tulajdonjoga sem rendezett. így azután az elkötelezett magyar írónak, a magyar nyelv hivatott őrzőjének és művelőjének, a hegyeket elmozdítani képes tenniakarás emberének hamvai is megszenvedik az élő ember hányattatását, mintha a halál után sem akarna véget érni a hosszú keresztút. Domokos (Sándor lítemcsaR Rerrpérref éf a? emßer Soha nem volt még ilyen aranyló az ősz... Sárga levelek vastag szőnyege borította a budai utcákat. Nem söprögetett most senki, csak a Svábhegyről lelopódzkodó szellő terelgette lágyan az avart. Borzongatott az októberi hajnal hűvössége, pedig már ragyogóan sütött a nap. Kérdések ezrei zakatoltak az agyamban, miközben a Kacsa-utcai pékség felé közeledtem. Megfoghatatlan, hihetetlen volt egy forradalom élő tanújának lenni... 1956... Budapest... Forradalom... Forradalom... lüktetett agyamban a szó... Mi váltotta ki ezt a áratlan vulkánkitörést?... Mi az a megfoghatatlan erő, mely egyik percről a másikra az engedelmes polgárok tömegéből mindenre elszánt hősöket varázsol? Mikor, hol vette kezdetét ez a csoda? Kik vezetik? Van-e egyáltalán egységes vezetés? Vagy talán csak az események sodra viszi, ragadja magával az egyedeket? Aztán, mint a forgószél a levelet, egyet-kettőt az élre dob és azok vezetik a többit? Mire kavargó gondolataimmal az agyamban odabotorkáltam a pékség bejáratához, már az előttem érkezettek serege ott feketéllett. - Kik ezek az emberek? - tettem föl magamnak a kérdést. Mert ez a derült, élénk, bizakodással teli tömeg ismeretlen volt számomra... Eddig nap mint nap csak a munkába özönlők alázatosan szürke seregét láttam. Még néhány nappal ezelőtt is... és most... mintha nem is ugyanazon emberekből tevődnének össze. A borostás férfiarcokon most büszkeség sugárzik. Az asszonyok félős suttogásából, most egyszerre hangos szókimondás lett. A kócos suhancok pedig máról-holnapra felnőttekké, sőt hősökké varázsolódtak. A hírek szájról-szájra terjedtek és mint egy lánc kötöttek össze mindenkit. A legkószább hír, a leglehetetlenebb álmodozás is a megvalósulás talajából nőtt ki ezekben a napokban...- A Kiliánnál nyolc orosz tank égett ki... - A Szabad Európa mondta be tegnap, hogy Amerika biztosítja a függetlenségünket... Új Hevesi Napló 55
