Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
szekerének Németország szekeréhez való kötését. Lassanként oda fejlődött a helyzet, hogy a mi sorsunk a német partner sorsának függvényévé vált. De a vezetők kétségtelen rövidlátásán és korlátoltságán felül volt valami végzetszerű is ebben a Németország felé való tolódásban. ígérte nekünk valaki is széles e nagy világon rajta kívül bajaink orvoslását? Vagy egyáltalában volt-e ország, amely velünk akárcsak tárgyalni is leült volna? A körülöttünk lévő ún. utódországok gyűlöltek, szipolyoztak, s a nagyvilág fórumain (Népszövetség, stb.) csak befeketítettek. Franciaország, Anglia, Amerika szóba sem állt velünk. Bajaink orvoslását tehát csak a hasonló sorsban lévő és szintén szabad levegőre törő erősebb börtöntárstól várhattuk. így jött létre az ún. Berlin - Róma - Budapest tengely, s így váltunk Németország- Olaszország szövetségesévé. Amikor pedig az ún. bécsi döntés alkalmával Ribbentrop és Ciano a szövetségesek nevében magyarok lakta felvidéki, erdélyi és délvidéki területeink egy részét is visszaadta, akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy ezért fizetnünk kell. Németország számtalan fronton harcolt Kelet és Nyugat ellen, így részéről mi sem volt természetesebb, hogy kényszerítsen bennünket a véráldozatból való részünk vállalására. De azt is el kell ismernünk: nincs az a bölcs, előrelátó államférfi, aki a bécsi döntés tálcáján felkínált területeket visszautasíthatta volna, mert az ilyent az ország felháborodása egyszerűen elseperte volna. így kerültünk - röviden - a második világháború egymással szemben álló felei közül a mellé a küzdőfél mellé, amelyik egy őrült ember által fanatizálva - félretéve az emberiesség legelemibb érzéseit - most már az egész világ ellen küzdött, körömmel, karommal, foggal egyaránt. Denn Oszkár Az elniArzibt temetés A Sors úgy hozta, hogy rövid időszakon belül ismét találkozzam egyik kedvelt íróm, Wass Albert nevével egy erdélyi újság lapjain. Ezévi tragikus halála után felháborított a nyilvánosságot kapott herce-hurca, a nagy magyar író magyar állampolgárságának tanúsítása körül. Most erdélyi utazásom során, augusztus 10-én, a marosvásárhelyi televízióban látván az esti hírműsort, majd másnap olvasva a Maros megyei napilap tudósítását, ismét kesereghettem. Augusztus 10-én Marosvécsén el kellett volna temetni Wass Albert szülőföldjére hazahozott hamvait. Ünnepélyes keretek között kellett volna az urnát egy sziklatömb faragott üregébe elhelyezni, majd lezárni az író arcmását ábrázoló bronz fedlappal (Hunyadi László szobrász alkotása). A temetés elmaradt, az emlékmüsor idejére a szikla tetejére helyezett urnát elvitték, így még inkább hangsúlyt kapott a nagy kőbe vésett, híres versének refrénje: „A KŐ MARAD”. A temetés azért maradt el, mert a rendezők a meghirdetett temetés időpontjáig nem tudtak mindenben megegyezni az író családjának tagjaival. Nézve és hallgatva a riportot, majd olvasva a tudósítást, szomorúan éreztem: Erdélyben is működik a magyar átok: a jószándékok ellentétté gerjedése, a nem tudni 54 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
