Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- A vidékiséget hátrányként élitek meg, vagy erényként? Arra gondolok, hogy ma Magyarországon a hivatalos irodalmat mégiscsak a fővárosban művelik, legalábbis arról esik szó legtöbbször...- Sajnos Magyarországon van egy úgynevezett pesti zárkörű „elit” irodalmi élet, ami lenézi a vidékit (Ennek egyébként van előképe is, hiszen a pejorativ értelemben is használatos pogány szó vidéken élőt jelent). Úgy látszik, hogy az ókorból nemcsak a szépséget örököltük, hanem a vidékit, a pogányt is. Ha viszont megnézzük ma az irodalmat, akkor azt látjuk, hogy a magyar irodalom igazán vidéken terem, s többnyire Budapesten szegényítették le a magyar literatúrát. A fővárosban önnön mércével mérnek, s ez a mérce a külföldi publikációk megléte, mennyisége. Lényegében előny számunkra, hogy vidéken élünk. Közel a természethez, ahol még a dolgoknak színe, íze és illata van, s ez a földközeliség, a valóságközeliség adja az irodalom harmóniáját. Ezzel szemben a városi költészetet, s különösképp a fővárosi lírát fogalmilag a kiüresedés jellemzi. Természetesen ezek tendenciák. De visszatérve a kezdő, Janus Pannoniustól vett gondolathoz: a látszólagos salakdombon is teremhet értékes növény. Létünkkel ezt igyekezünk bizonyítani.- Személy szerint sokat teszel azért, hogy - a költői képnél maradva - ez a látszólagos salakdomb értékes termőtalaj legyen...- Végülis számomra a vers az irodalomban nem áll meg a papírra vetett soroknál. Állandó mozgást jelent. A vers persze az első és legfontosabb.- Költészetedben mintha éteri magasságokba igyekeznél...- Lao-Ce gondolata: „A bölcs világlik, de nem kápráztat”. Ez végérvényes az érett költészetre is: emelkedettségében is - hívó- vagy jelzőfényként - világlik, mintsem kápráztat. Valóban keresem a szépet, az éterit. Egy szerelmes versben nem szeretem leírni például a nő biológiai funkcióit. Szeretem a Nőben az Ewig Weibliche-t, azaz az Örök Asszonyit ünnepelni versben is, hiszen oly kevés ünnep van az életben.- Mindezel együtt jár az árnyalt, kifinomított költői képek már-már mágikus tisztelete...- Köznapi hasonlattal élve azt is mondhatnám, nálam a metafora olyan, mint a futballban a csel. A játék a fontos, de a gól a cél. Nyerni csak az utóbbival lehet. S minden gól a kimondhatatlan kimondása, egy-egy jól sikerült vers örömujjongása a küzdelmes, ihletett erőfeszítések közben.- Az írás és a műfordítás mellett számos találkozót szervezel. Nem von ez el sok energiát?- A szervezés életelemem: levelezek, előadásokat tartok, s telefonon, személyesen igyekszem ápolni a kapcsolatokat. A kérdésedre válaszolva: lehet, hogy vesz el energiát, de ad is. Ez afféle szárnyas gond és mágikus erő egyszerre, amely valamennyiünket előrelendít. 52 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
