Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Misóczki Lajos: Versbe szőtt évek

Benei László a lábadozásának örömére tovább verselgetett. Az elesettség, a kiszolgáltatottság szólal meg a következő verséből:

HíVOgAtVIAk

Hívogat a Tisza, Duna,

Hívogat a Kárpát,

De szeretném megcsókolni Az én jó anyámat.

A világban járok-kelek,

Sehol nincs nyugvásom,

Amíg az én magyar hazám Szabadon nem látom.

Az otthoni környezet, az otthon melegsége, egy-egy villanó emlékkép ötlik elé:

Iskolai álomkép

Az iskolánk udvarában All egy öreg hársfa,

Nagy Petőfi hajdanában Lepihent alája.

Akkor dobbant a szívébe Az ő kedves szerelméről Egy gyönyörű nóta.

Egy gyönyörű nóta.

Leszakítok egy levelet A Petőfi-hársról,

Elküldöm a galambomnak,

Aki tőlem távol.

Rázokogok egy könnycseppet,

Olvassa le róla,

Amióta én eljöttem,

Nincs nyugtom azóta.

Obakaza

Odahaza zöldell már az erdő,

Odahaza virágzik a rét.

Hazafelé vígan száll a felhő,

Hazafelé vágyom én is rég.

Mifelénk

Mifelénk már ilyen nóta járja,

Remény sincs már, az is elhagyott.

Sűrű erdő csendes vadonában A tábortűz csendesen lobog.

Új Hevesi Napló

33