Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Már itt motoz Petőfi szellemiségében, hogy az Alföld nyitott táj, szüntelenül nagyobbodik bennünk, csak nyíló kapuja megannyi: zsombék, árvalányhaj, szamárkenyér, felhő, gémeskút, smaragd - de nincs záruló ajtaja - a szabadság az igazság. Mi a világirodalmi csúcs e költeményben? Az, hogy a táj és Petőfi azonos önmagával. Maradéktalanul. Nincs hiánya, többlete, Indító energia a vers. Legkisebb egysége a gyík, ezt a motívumot Szabó Lőrinc a tücsökben úgy törpésíti, hogy áradó, végtelen „Tücsökzene” lesz belőle, melynek párhuzamos XX. századi fakadása Komiss Dezső „Tücsöklakodalma”. „Az Alföld” töretlen egység, háborítatlan egészség Petőfi fogalomrendszerében, rajt Medgyessy Ferenc magvetőjéhez és hortobágyi bikájához, mely szintén e nem ismételhető varázs-síkság testesülése. „Az Alföld” versszimfónia. Beethoven X. szimfóniáját Petőfi írta meg a zene átköltésével lelke-szelleme törvényeivel, függetlenül. Látnoki erővel és tisztasággal. A vers szimfonikus jellege a Kárpátok, Duna-Tisza köze, Kiskunság, tanya, égbolt-finálé tételekben hullámzik, gyorsul, lassúbbodik, dörög és elcsöndesül. A vers felejthetetlen hamvasságához tartozik az a tény, hogy „Az Alföld” az első nagy lirai csúcsa a költőnek, amikor Petőfi először Petőfi. Amerre jár, megszenteli a tájat, a holdtölte alatt ballagó ökröket Űzd és Borjád között, de úgy, hogy hozzácsatolja föllángolását Erzsikéhez. A négyökrös szekér 1845 szeptember végén ballagott Űzd és Borjád között teleholdnál, ahol Musset „i” betűje hiányzott ugyan az égitestről, de a „kalmár szellők” borzolgatták a föllobbanó érzelmet a „megszakadt felhők” ámulatában. Csillag a csodálat forrása ezúttal nemcsak Petőfinél, jóval előtte is, általánosan: „Megyen már a hajnalcsillag lefelé” Petőfinél csillagválasztó buzgalommal fogják meg egymás kezét, az a fénylő csillag vezeti majd vissza Sassy Erzsikét oly sokszor a íüillathoz, az ökrök oly boldogitóan lassú cammogásához, mely élete csúcspillanat. Gyalogolni jó - mondta később Móricz Zsigmond, amit előtte a két nagy gyalogló, Csokonai és Petőfi megvalósított. Ez a helyes ritmus, a gyaloglás, hiszen csak ez a tempó képes biztositani élő, erjesztő kapcsolatunkat fákkal, patakcsobogással, az autórobogás elveszejti bennünk a fénylő időtlenség, az időőrző csillag rejtelmes szolgálatát, mely elvezet bennünket Megváltójához. A népdal csillaga ragyog a versben, Petőfi is összegyűjti a kincset, ami már létezik a nép ajkán, a nép lelki birtokában, és oly mértékben fokozza azt, ami éppen elegendő a mű maradandóságához. A lelkűiét, a módszer Bartók és Kodály muzsikájában lendül tovább Petőfi példája, mértéke nyomán. Carducci, Illyés Gyula, Rafael Alberti ökreinek ballagása Petőfi sétaritmusa is, ebben az ökör-rátalálásban ő a világirodalom egyik első úttörője, az ő nyomán, tőle függetlenül is sokan bukkannak a szekerezés fitymált Dárius-kincsére. A tájleírás ezúttal megnyugvást keltő életszemlélet, nem is érlelt, de érett bölcsesség, a természetesség magaslata. Megáll egyszer a cserebogárnál, máskor a harisnál, fölszikráztatja ezen apróságokat, megmozdítja csodájukat fölnagyítva a vers magaslatán. Helyi ízek, zamatok válnak általános érvényűvé a költészet általa teremtett régiójában. így Kecskemét is - a táj, a város, a pusztaság a betyár és a ló fönségében ötvöződik halhatatlanná: Ómás pej a nyergös lovam, nem vöttem, Szögénylegény szépszerivel szőröztem. Csillagos a feje, kese a lába Új Hevesi Napló 45
