Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
többet ér, mint egy sikeres TV-kvizjáték nyertesének produkciója, mégsem jár érte - hogy nyári hasonlattal éljek - mallorcai jutalom-üdülés. Ungaretti híres kétsorosa az ermetismo csúcsteljesítménye, amely szintén megér egy műfordítói reflexiót, átültetési kísérleteit megidézve: M'illumino d'immenso. Rónay György fordításában: Végtelenséggel hajnalodom. Ennek átplántálása még Quasimodo elemzett versének - Ed é subito sera - műfordítási kísérleteit is fölülmúlóan nehéz feladat. Meredekebb az Eiger északi falánál. A verselemzés - az egyik Miért szép?-ben - méltó Rónay irodalmi rangjához. Benne a költő és műfordító egyesült erővel rajzolja meg a költemény alkotói hátterét. Vallomása szerint ez a vers, miközben irodalmi szinten közérthető, tulajdonképpen lefordíthatatlan. Azt azonban hozzáteszi, hogy az általa ismert fordítási kísérletek - egy rangos német költőnőt is beleértve - még a kelleténél is jobban eltávolodnak Ungaretti szándékától és sajátos attitűdjétől. S ebben a filozófíai-misztikai asszociációk jelképessége ellen tiltakozik leginkább. Szerinte ez a vers csupán annyi, mint amit a címe jelez: Reggel. „Sem több, sem kevesebb”. Verselemzésének „evidenciáját” lehet szembesíteni. Hogy mit „akart” Ungaretti, épp a vers megírása idején, azt már elfelejtettük. Megmaradt - kivívott rangjával - maga a vers. A posztmodem perspektívájában bizonyos esztétikai átértékelés tapasztalható, főként a strukturalizmus tanulságainak birtokában. Eszerint - új megközelítéssel - magát a verset kell vizsgálni, függetlenül Rónay György sugárzó költői- műfordítói empátiájától. Vajon mi lesz az eredmény? 1) Kiderül, hogy a Reggel az ermetismo legtömörebb verse. Mindössze két sor, sőt csupán két ragozott szó. Még a ragozott névelők is egybetűsek benne (M' - d'). Ezek a szavak azonban szembetűnően latin szavak, a fdozófia és a teológia nyelvét idézve: „illumináció” és „immenzitás”. Ezért is lehetetlen adekvát nyelvi átültetésük. 2) Kiderül továbbá, hogy az ún. „tiszta költészet” mint „tiszta zeneiség” ugyanis önellentmondás. Ungarettinél még a ritmus zeneisége sem igazán lényeges. 3) Fölfedezhető, hogy a cím ezúttal szerves része a versnek, nem úgy, mint például Quasimodónál. Olyanféle ez, mint amikor egy futballkapus a játékba is beavatkozik (például tizenegyest rúg, stb.). A Reggel-ben a cím adja meg az értelmezés kulcsát. így el kel fogadnunk, hogy a vers primer jelentése ez: a reggeli napfény beleragyog a költő lényébe valami őserejü egyszerűséggel és közvetlenséggel, pontosan úgy, ahogyan Rónay György irodalmi empátiával értelmezi, a költőt méltató utalásokkal is alátámasztva. Van azonban egy visszatérő megállapítása, amely nem hagy nyugton. Kétsorosával szerinte Ungaretti csak annyit akar kimondani, a leglényegre koncentrálva, minden díszítő elemtől mentesen, hogy a végtelen térben folgyulladó reggeli napfény őt magát is átjárja. Csak ennyit, minden misztikái vonatkozás, minden transzcendens felhang nélkül. Ez volna tehát a vers üzenete, „sem több, sem kevesebb”. Új Hevesi Napló 35
