Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Fiatal tehetségeh bemutatkozása Pabícjknt ®íbcr: Cánc Minden tűnik és megtaláltatik bennem, lovak csatakos tajtéka a szemedben. Hangod boltozatában sűrű este lett, fojtott szólamokban alszik az ismeret. Csak az elmúlt zaja, csak az lenne más, a falak összefonódtak a vágtatás önkívületébe dermedt szemhéjakon. Vonal tálán terek rongyai a napon. Te vagy a kézfejem minden tétova ránca, ó, a folyók félhangjainak körtánca a ritkás lombkoronák közt megrekedve. Táncolj te is, táncolj! Vezess a vizekbe! Ruháidat tedd le, vizet hozz szememre. Táncolj! Hasadt szád, jaj, beszédünk felejtse! Anyánkat kereste s ránkomolt az este. Táncolj! Hasadt szád, jaj, beszédünk felejtse! Sebet a kézfejre hoztál összeverve. Táncolj! Hasadt szád, jaj, beszédünk felejtse! Hé, hallod-e óráink málló moraját? Fáradó fájdalmunk most fáklyatáncba ránt, nagy halál, tűzhalál! Felejts mindent, ember! Varasodó számból ki-kicsap a tenger, TŰZHALÁL, TŰZHALÁL! FELEJTS MINDENT, EMBER! Születés átvérzett gyötrelmében ess el! Minden hang tűnik és visszatalál bennem, fogaim lötyögnek a kifordult csendben. Üvölteni kéne, szél-robajló zsoltárt, sápadt rongyaimba takarni az oltárt, nagy halál, tűzhalál! Felejts engem, ember! Ma halászok jajszavára ébredtem fel. 32 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
