Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- Rossz, hogy nélküled utazom innen tovább - mondta Erna búcsúszavaiként. - De hát a szolgálat ideköt még téged. Gunnar a nő karját fogta át. Igen meleg volt a tenyere, amellyel a hozzá való ragaszkodását jelezte.- Látod, idejöttem hozzád - folytatta egy kicsit bánatosan - és örülök, hogy veled lehettem. Letelt az időm, most visszamegyek. Fram och tillbaka. A füstös levegőben kesernyés kávéillat érződött. Vége Cseh károly Végtelen, rtag-p 5éf Zs-nek Július fehér Vénusz-csillaga: nyárfapihe száll a magasba ma. Ágait nyitva röpteti a fa: ujjongó nyári dél szépasszonya igézi magát múlhatatlannak és ölet, szájat, szemet ragyogtat, s hatalma rajtuk nincs a halálnak, mert ami nyílik - életet támaszt fénylő és nedves tüzében a vágynak. Teremtődsz te is, magad kitártan: mozdulataid zsonganak körben, mint arany méhek, mert a gyönyörben szárnyat növesztesz - úgy tündérkedel, mígnem végtelen, nagy délbe veszel. Új Hevesi Napló 31
