Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Gunnar reagált elsőként, kotnyeleskedőleg, Ernát megelőzve, úgy vélvén, hogy készséges igyekezete lépéselőnybe hoz valakit kettejük közül, vagy őt, vagy a nőt; mindamellett idejekorán lépett ki a csöndes harmadik szerepéből.- Ó, hogyne. Erna igen felkészült. Etológiái téma: miként rabolnak táplálékot, azaz táplálékszerző területet egymástól az apró ragadozók ínséges időben? Torsten meglepődött. Erna magyarázni kezdte neki, hogy kutatási területének csak kis részét képezi az említett furcsaság. De hogy a dolog élét vicces foglalatba bújtassa, Torsten tudálékosságot mímelt:- Az állat tanulékony lény. Kis rosszindulattal és túlzással, avagy humoros körítésbe mártva állítható, hogy az embertől tanulja el a lopást - mondta, és rámutatott az örebroi bőrtáskára, amely félig nyitva volt Erna mellett, és egy színes papírlap kandikált ki belőle. - Ön is óvakodjék, tisztelt Erna, nehogy egy ténfergő kecske kiemeljen néhány dollárt táskájából zsenge lombozat gyanánt. A tréfás csattanóhoz nem párosult arcán mosoly. Szellő lebbent, és a tó felől a legszebb Karády-dal tangóharmonikára adaptált akkordjai hangzottak föl, melyek továbbengedéséhez és akusztikai feljavításához a tölgylombok jámboran és engedelmesen, alázatos alakzatban rendezkedtek el úgy, hogy azok a három északi vendég asztalánál vonzalmat keltsenek a búslelkü zenei kitárulkozás megvalósítója iránt. Harmadnap a konferencia résztvevőit pécsi városnézésre vitték el. Erna a buszon az ablak mellé ült, nyakában az elmaradhatatlan Jashica. Nem esett jól neki, hogy Gunnar nem vesz részt a kiránduláson, még ha tudomásul is vette, hogy enyhe láza miatt jobb, ha a férfi a táborban piheni át azt a napot. „Pedig hogy bizonygatta, hogy mindenütt velem lesz, legutoljára azon az észak-magyarországi vasútállomáson is” - morfondírozott magában, kissé elszontyolodva, amikor az autóbusz elindult. Délután hat óra felé Gunnar lement a tóhoz. Jobban érezte magát, de a lenyugvó nap melegére vágyott, ugyanis a faház környéke a magas fák és a domb miatt már árnyékba borult. Visszatértekor Ernát vette észre, amint kétségbeesett izgatottsággal rohan föl a lépcsőn faházuk felé. Tehát megjött a kiránduló csoport, de mi történt? Az előszobába érve csak azt látta, hogy Erna sietősen-kapkodva bőröndjében keres valamit. A ziháló, időnként elcsukló s teljesen elkeseredett hangból megértette, hogy a városban barátnőjét megtámadták és kirabolták. Most az útlevelét kereste, mert nem emlékezett rá pontosan, hogy otthon hagyta-e, vagy magával vitte. A nélkülözhetetlen okmány. Szerencsére megvolt. A lesújtó hír csapásként érte Gunnart. Letaglózta. Hol a fejébe szállt a vér, hol halottsápadt lett. Dühtől eltorzult arccal hallgatta a részleteket.- Az egyik pécsi templom megtekintésére gyülekeztünk. A társaság már befelé indult, én még a téren fényképeztem. Amikor végeztem és utolsónak mentem be, a szűk bejáratnál váratlanul egy csődület lepett meg. Hosszúszoknyás nők és siheder lányok tumultust keltettek. Hangoskodtak és lökdösődtek. Csak jóval később vettem észre, hogy táskámból hiányzik a pénzem. Több száz koronát és dollárt loptak el - mesélte Erna zavarodottsága alábbhagytával. Társának belső forrongása lassabban csillapodott, minthogy az eseményekről csak az imént szerzett tudomást. A gonosz kihívás próbára tette higgadtságát. Egyazon sajgások, egyazon hevület-örvények munkálkodtak most mindkettőjükben: az ellenméreg megtalálásának igyekezete. Az ellenméreg a kígyómarásra. Mert a leggonoszabb kígyómarás volt az aljas tett. És felülkerekedni a letaglózó érzésen. Új Hevesi Napló 29
