Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
íyrniit ocí) tilllmhn* ii. Erna körülnézett a nyárfákkal, kukoricával, napraforgóval parádézó lankákon, melyeknek egyikén gulya legelt, próbált is spontán összevetést tenni hazája värmlandi tájegységeivel, de igazi hasonlóságot nem lelt, legföljebb az elődombok magasságában, ott a színek virulók, mélyzöldek, a sok tó, a pára sokáig zsengén tartja a növényzetet, majd valamelyik referátumban ki is fog térni erre a flóra-morfológiai jelenségre - egyébként az úti törődés és a bágyasztó meleg ellenére megújultnak érezte magát, hálát akart kimutatni, nemcsak Gunnamak, aki elhozta őt ide, hanem annak a pár embernek is, akik az autóbuszra vártak alig húsz lépésre tőle, és rajtuk keresztül a találkozó szervezőinek talán az egész vendéglátó népnek, mert idilli Árkádiába csöppent, kicsattanó virágos szertelenségek buzogtak föl belőle elfojtatlanul és szóródtak szét minden irányba. Aligha volt kétséges, hogy a mámoros csillogás Gunnar elégedettség-könyvelésében ne képezzen többlet-hozadékot. Az értük küldött autó hamarosan megérkezett, s ámbár Erna a beszálláskor nem a megfelelő hajlásszöget választotta minek folytán feje búbja odakoccant kissé a Zsiguli vaskeretéhez, válltáskája pedig, amely már legalább egy ízben mélyreható szemrevételezés tárgya volt, odahuppant az ülés elé, s rossz előérzetet keltett -, ő mégis megmaradt az eufórikus izgatottság burkában. És ebből a bensőjében tapasztalt önfeledt és víg tágulásból úgy adott át egy rendrevalót barátjának, hogy odasimult hozzá, karját lágyan átfogta hosszú ujjaival, egyszersmind újra kimutatva feszélyezetlenségét néhány tudatosan önfegyelmező óra után, mit sem törődve a sofőr időnkénti tükörbe-pillantásával.- Bízom benne, hogy a résztvevők sok újat fognak megtudni előadásodból és az elismertséged nőni fog - mondta Gunnar, viszonozva az összebújást. Érezte ugyanakkor, hogy megjegyzése messzebb került az aktualitás pillanatától. A biológusok találkozójának táborhelye voltaképpen kempingtábor volt, jól felszerelt faházakkal a hegység egyik tölgyfás völgyében. Este az étterem teraszán kerti székekre telepedett le a kisszámú „svéd csoport”. Torsten jelenlétével lett teljes a trió. Ő kínosan elegáns ruhában feszített; a fülledtség ellenére begombolt ingnyakkal, kék-sárga nyakkendővel. „Nemzetieskedő hivalkodás rajta ez a nyakkendő, éppen csak a kereszt hiányzik róla, hogy ráfeküdjenek a színek, s mindenki kitalálja viselőjének származását” - szűrte le következtetését Erna, legelső benyomását elemezve, majd körbenézett a ligeti sétányok és a hársfák mögött szunnyadó tó felé, pihentetőleg, mert valahogy kínosnak tűnt Torsten tekintete, amely a bemutatkozó megjelenés általánosan megszokott modorától, a minimális nyájasság-nyilvánítástól eltérően túlságosan merev, szigorú és kellemetlenül átható volt . (Erna körülpillantó szemei elől nem maradt felfedezetlen a couleur locale egyik kérkedőn kitűnni vágyó építménye sem: gúlaszerüen felhúzott, fehér terméskőből összeállított, itt-ott zománcosan színezett, medencés ivókút.)- Olvastam a meghívón, tisztelt Erna, ha szólíthatom így, hogy az északi régiókban élő nyitvatermők és zuzmók szimbiózisáról kíván új felfedezéseket nyilvánosságra hozni előadásában - szólat meg Torsten érces energiával, Zeuszi magaslatról. - Van egyéb témája is készenlétben? * Oda és vissza (svéd) 28 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
