Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: A Central Park nem a Margitsziget II.
táblákon az évszámokat olvastuk. Azonban eltűnt arcunkról a mosoly, amikor megértettük: az amerikaiak büszkék arra, hogy itt hidakat, utakat, házakat építettek akkor, amikor Európa és a nagyvilág népei az első és a második világháborúkban öldösték egymást. Nagyra nyílt szemekkel fürkésztük a kaliforniai „gaznélküli” földművelés modem csodáit. A rendszeres öntözés nyomán édent idézően szép, hihetetlen bőséggel termő eperföldeket, káposzta- és zöldségtáblákat láthattunk. Figyelhettük a korszerűen gépesített őszi betakarítás szorgos munkálatait. 21 .£>crtr3t-lui§tcU) c§ n fniiuíditfluli Los Angeles felé a félúton található a Flearst-kastély. A húszas és harmincas évek egyik dúsgazdag sajtómágnása építette az óceáni ködből télen is kiemelkedő hegycsúcsra. Európai templomok stallumait, oltárt, szakrális és antik témájú képeket vásárolt össze. Itt külön-külön majdnem minden remekmű, de együtt, egybehalmozva, ráadásul profán célra használva: észbontó ízlésficam bizonyítéka. Templomból kialakított ebédlőben bulizni, oltárról enni! - ez az önmagát ünneplő Mammon gőgjéből ered. Ez a látványos, monumentális giccs mementó marad Amerika-képünkben. (Eszembe is juttatja azt a tardi szép kis templomot, amelyet mindmáig vadászlakomákra használnak.) Értékkereső és felmutató módszerrel szóltam az Amerikai Egyesült Államokban szerzett élményeimről, tapasztalataimról. Gondjaik nekik is bőven vannak, de azok lényegileg is különböznek a mieinktől. Úgy hiszem, külön szólnom kell az „amerikanizmus” negatív hatásáról legalább egy irodalmi példa révén. Az USA-ban 1995- ben megjelent egy CD-ROM, benne a hagyományos lemez, ezzel a felirattal: Over 2000 Great World Literature. A nyitó-kereső kép egy könyvtárszobát mutat, amely faltól falig, padlótól mennyezetig telis-tele van könyvvel, a szoba végében kellemes kandallóval. Nyilvánvalóan korábbi századokat idéző könyvtárszobáról van szó. Maga a lemez pedig azt sugallja: vége ennek az olvasáshelyzetnek. Vége annak, ami Janus Pannoniusnak Váradon, Debrecenben Kölcseynek, a Perczel-családnál nevelősködő Vörösmartynak, a pataki és pannonhalmi diákoknak egykor megadatott. Ma elég egy számítógép, meg egy kis „egér” és könyvek nélkül is bejön hozzánk a nagyvilág. Vége van a Guttenberg-galaxisnak. Már régóta a líra, sőt a művészetek halálát jósolgatják... Tanulságos ez a lemez, amelyen a 2000 világirodalmi mű között nem találunk egyetlen magyar költőt, még Petőfit sem, az írók közül sem Madáchot, sem Jókait, de még a külföldi sikereket megért Molnár Ferencet sem. Egyetlen mű képviseli a magyar literatúrát: Orczy Emma bárónő 1905-ben megjelent műve: A vörös Pimpernel. Sipos Lajos, a Pannon Enciklopédia Magyar nyelv és irodalom kötetének főszerkesztője a ’’mégis morál” hitével idézi Pápay Sámuel két évszázados, ma is érvényes véleményét:,,... szükséges kötelessége a Nemzetnek, hogy a ‘maga Nyelvét és Literatúrúját... gyarapítsa, és azt mint szeme’ fényét s legféltöbh kintsét úgy tartsa. ” Megkóstoltuk Amerikát. Nagyon tetszett benne, amit honi médiumaink mellőzni szoktak: a szabadságban megtartott rend, fegyelem, tisztaság, a törvények és szabályok szankcionált betartatása, a biztonságra törekvés. Kőrútunk attól is szép volt, hogy - a MALÉV-nél dolgozó fiam jóvoltából - családommal együtt utazhattam, velük együtt gyönyörködhettem a természet és a civilizáció, vagyis a Teremtő és az ember által alkotott sok-sok csodában. Hazatérve pedig ismét meggyőződhettem a költő igazáról: „Lehetnek csudálatoson szép utazások /Legszebb mindig a hazatérés ’ YPapp Lajos). 28 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
