Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - L. Orosz Nóra: Lakatlan ház, Vízió
Az utazás szellemi-lelki kincseit gyűjtögető vándor javaslatot tesz: az oly kedves és rokonszenves Egerben, „osztráksárga” későbarokk kisvárosunkban a turisták ezreivel együtt örömmel néznénk a székesegyház előtti útelágazás mindig virágos járdaszigetén Eger és Heves megye virágból készített címerét, a Dobó téren pedig örömünkre szolgálna egy szép virágóra-kreáció. Hiszem, hogy az indiánnyárban szemembe és szívembe gyűjtött sok-sok szépség, tudatomig jutott érték és tapasztalat a múló időben emlékké nemesedik. Szeretteimre, barátaimra, a csábító nyugati ajánlatok ellenére is itthon maradó fiamra gondolva vallom: ,Hozzátok jövök most / hisz nem mentem én el tőletek soha / Ti vagytok az én otthonom az én életem...” Hazatér a vándor és megpihen, aztán megy tovább a maga útján a maga felelősségével: teszi dolgát, végzi hivatását a még hátralévő kegyelmi időben, érzékeinek végső virrasztásáig. L. Okoaz Hó ha.: lakatlan báz Reccsen egy bútor. Azután semmi. Kattan a zár, nem nyitja senki. Vár a küszöb, jönne valaki... A Hallgatás arca mozdulatlan. A Némaság arca mozdulatlan. Az ablakon át bámul még és könnyezni kezd az őszi ég. cVízió A tükörből ma anyám arca nézett vissza rám. Az ő fáradt tekintete és jövőtlen mosolya. De hová lettem én... Új Hevesi Napló 29
