Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: In memoriam Pogány Ő. Gábor
Losonci Miklós: ,31 it metttartmn ^Jógáira ÖD. dábxrr A magyar müvészettörténelem nagy egyénisége távozott sorainkból, példánk és mértékünk. 1916-ban Kispesten született, hat évtized meghatározó alakja lett művészeti életünkben. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, a berlini Humboldt Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on végezte. Főigazgatóhelyettese volt egy ideig a Szépművészeti Múzeumnak, igazgatója a Fővárosi Képtárnak, és életművének kiemelkedő része, hogy alapító főigazgatója lett a Magyar Nemzeti Galériának. Küzdött érte, létrehozta, megszervezte a muzeológiai munkát, mely máig érvényes és változatlan, számtalan nagyszabású időszaki kiállítást szervezett az állandó gyűjtemény ápolása, gondozása, bővítése mellett. Évtizedekig szerkesztette a Művészet és a Művészettörténeti értesítő c. szakfolyóiratokat. Életművének klasszikus alkotása A festészet forradalmárai" c. könyve, monográfiát írt Derkovits Gyuláról. Számtalan könyve jelent meg, közel ezer szakcikke, katalógus-bevezetője. Az ország minden részén fontos tárlatokat nyitott szakadatlan odaadással. A művészettörténeti tudományok kandidátusa, személyiségének lényeges törvénye a mindenkire kiterjesztett demokratizmus. Nem szavakban, hanem tettekben, hiszen lapjaiban helyet adott azon véleményeknek is, melyekkel O nem azonosult. POGÁNY Ö. GÁBOR elsősorban a hagyományos realizmus híve maradt, de az új törekvések támogatója is, csupán a másodlagosságokat, a képi divatjelenségeket száműzte ízléséből. A teljes szellemi látóhatárt birtokolta, ez mutatkozik meg szobrászatunk és festészetünk elmúlt századairól kiadott albumaiban. Legnagyobb tette mégis az, mely egész életművét hitelesítette, hogy fáradhatatlanul dolgozott nem indokolatlanul kapott obsitja után is. Minden értékre figyelt, benne a nemzeti megújulást támogatta, a remekművek folismertetése mellett a kis értékeket is megbecsülte, mint közművelődésünk fontos tégláját. Nem ismert kis és nagy föladatat, valamennyi erjedés osztályrésze lett. Küldetése és szolgálata. Ennek jegyében fogadta a Hatvani Tájképbiennálé anyagát a Magyar Nemzeti Galériában, honoráriumait az ügy szolgálatának ajánlotta, különösen élete utolsó szakaszában, amikor szerénysége, önzetlensége még áthatóbban növekedett. A dunakeszi zeneiskolában állandó széket vásárolt a helyi szokásnak megfelelően; több közegben, gondolattal, tettekkel és anyagilag is támogatta a kultúrát. Az Új Hevesi Naplónak kezdettől haláláig munkatársa volt, Eger térségében is komoly erőt fejtett ki a képzőművészet megújulásáért. Nagy részvét mellett temették a Farkasréti temetőben 1998. április 6-án. 82 esztendőt élt, gyarapította világunkat művekkel és emberséggel. Bizonyára megbocsátóan mosolyog az örökkévalóság új dimenziójából, és nem fájlalja, hogy búcsúztatóján a kormányzat és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Új Hevesi Napló 53
