Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken IV.
Ránéztem várakozással teli kis arcára, és megkérdeztem:- Biztos, hogy akarod látni?- Aha! Nagyon - mondta ő. Kiautóztunk a hütőházba, s megkértem a vadátvevőt, engedje meg, hogy kislányom láthassa édesapja első vaddisznóját. Kedves volt és megértő. Kinyitotta a nagy ajtót, ami mögött most csak az én disznóm feküdt.- Ugye, milyen nagy? - kérdeztem büszkén. Lányom, kis száját elhúzva csak ennyit mondott:- És milyen véres ott a hasa. Nem nagyon bántam én, hogy mit is mond, mert bizony én örültem legjobban annak, hogy még egyszer láthatom a "disznómat". Kicsi lányom meleg kezét szorongatva boldogan ballagtunk vissza az autóhoz. Pirosbetüs szép ünnepként maradt meg ez a nap számomra, s fényét az eltelt évek sem tompították. Sőt! Egyre inkább csillog. Illusztráció: Fridél Lajos tusrajzai Új Hevesi Napló 15
