Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Lények tánca, Formai tökély
TYhirawshi Wagdolm: 't'/sicsz Ó, nézd a lényeket! Csodájuk oly finom! Bár olykor tiszta szóval elsorolhatom nevük s a lényegük, nincs annyi égi szép, mely elmondhatná lényük furcsa lényegét. A mozgásuk kecses. Egy égi rend szerint keringenek s tolonganak le- s fel megint. Eloszlanak, szétporlanak, majd összeáll a rend, a lényük, s megy tovább e furcsa bál. Taszítanak vagy vonzanak, a lényeg egy. ez ámyvilágban úgyis minden egyre megy. Az árny s a fény külön sosem választható. Az életünk imbolygó, lágy papírhajó. Finom selyem vagy durva posztó elborít, s e furcsa lét megtántorít vagy mámorít. A lenge-szép virágszirom tökéletes. Csodája földi-égi forma, izgató. A titka hol van? Mely rész benne szín-adó? Mitől lesz léte oly nagyon különleges? Mitől e libbenő vonal? Festőkezek rajzolták szép ívét? Titkát nem tudhatod. A szél, ha fújja, kedves árnya meglobog. A lényeg mégis rejtve, meg nem értheted. Levél s a szár, virág hajlékony íve egy. De láthatatlanul kapaszkodik gyökér. A földi szándék sóhajként egekre ér. A helyválasztás furcsa, mégis égi kegy. Az égi fény-furdette földi lény remeg. Kiteljesednek benne újabb életek. 16 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
