Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Balassi Bálint képi világa II.
Losonci Miklós: BALASSI BÁLINT KEPI VILAGA Balassi mosolya Költészetének tudott, de eddig lényeget illetően tol nem fedezett fő motívuma a mosoly, mely a Júlia-versekben több változatban is olvasható. Följegyzi Júliáról "Az Dobó Jakab éneke ellen szerzett ének"-ében, hogy a hőn imádott nő "tüzet rak benne" és Leonardo da Vinci Giocondájá-nak lelkületével "reám mosolyodék". Másutt olvasható a még bonyolultabb variáció: "Júliámra, hogy találók, örömemben így köszönök. Térdet fejet néki hajték, kin ö csak elmosolyodék." A mosoly összetett bája, angyali, emberi titokzatossága, veszélyt is sugárzó pompája egybevágó "Mona Lisa" komplex tekintetével. Az európai mosoly a kr. előtti archaikus korban kezdődött a "Téneai Apolló" fodrozott arcvonásaiban, melyet kétezer esztendős szünet követett, s csak Leonardo művészetében támadt tol újra. E szünet azonban csak Európára korlátozódik, hiszen az esztergomi Keresztény Múzeumban látható "Trónoló Madonna", az 1350-ben ismeretlen magyar szobrász által mintázott alkotás mosolyog, s ez ázsiai tartalék, melyet a magyarság a nagy szarmata síkságról hozott, így a Mona Lisa Balassi mosolyának csak egyik forrása. Tény, hogy a mosoly Keleten általános maradt, - e lelki-szellemi gyökérzet is gyűjtötte Balassi Júliájának titokzatos tekintetét. A sok ezer példából csak egyet említek. Bengáliában maradt fenn a kr.u. X-XII. századból az a fekete palából mintázott Visnu-fej, mely Schwaiger Imre adományaként került a Kelet-Ázsiai Múzeumba. Fön- séges mosoly uralja az istenség arcát, belső béke és harmónia. Itt elemezhető a mosoly és a nevetés közötti sok közbülső állapot, melyet a bronzból, porcelánból készült kínai Buddha szobrok érzékeltetnek a X. századtól 1700-ig, - a keleti vallásalapító számtalan plasztikai újjászületésében. Balassi Júliájának mosolya az ókori kelet, a magyar középkor és az itáliai reneszánsz derűjét összegezi.7 A képalkotó Balassi Bálint Időben, térben nagy egységben születnek költői képei. Bejárják az ótestamentum, az evangélium, Hellász, a magyar népmondák világát Ádám, Dávid király, Toldi Miklós, Aristoteles nevének említésével, melyek önmagukban, még inkább szókömyezetükben: képek. Balassi női szereplői még inkább plasztikusak, kész portrék. Vénuszé az elsőség 17 szerepléssel, de költészetének vendége Lucretia, Diana, Éva, Medeia, Polixéna, Cupido, Paliasz Athéné. Isten 52 alkalommal fordul elő verseiben, - Júlia kilencvenegyszer. Lírájának állatkertje is tágas, sólyom, pelikán, páva, tigris, párduc, fecske, sáska, bika, oroszlán száll, les, sétál benne. Megjelennek az apró lények, hangya, gyík, szarvasbogár, féreg, méh. Ellenpontozásban vadállat, ellenszenves csúszómászó, de kedves állati lény is, - keselyű, sas, krokodilus, fülemüle, béka, baziliskus, daru, gerlice, galamb, agái', juh, kígyó, kánya, medve, s főszereplőként állandó társa a ló. Költészetének kozmikus terében lelki palotái a csillagok, teli Hold, fényes Nap. Színkeltő elem a gyöngyvirág, fű, ciprus, nád, pünkösdi rózsa, fehér rózsa, piros rózsa. A színkép drámai jelentést is kap e sorban: 24 VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó
