Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka (regényrészlet)
elfáradt sírások most újra keltek e meggyötört szájakon és nehéz sirámmal töltötték meg a tájat. Dobó ökölbe szorított kézzel szemlélte a hosszú kocsisort.- Kinek az emberei vagytok?- Perényi Péteré.- És ezek itt? A szekeresek vezetője hallgatott.- Felelj, hé! - rivallt rá Dobó -, kiket fogtatok rabságra és hová viszitek? Perényi úr fia esztendők óta török rabságban sínylődik Konstantinápolyban, ki kell őt váltani.- Úgy mondod, hogy ezeket a szerencsétlen embereket, asszonyokat, gyerekeket váltság fejében viszitek?- Úgy, uram.- Hány szekér ez?- Vagy harminckettő.- Hol szedtétek össze őket?- Kit innen, kit onnan. Faluból, szántásból, istállóból. Dobó intett lovasainak, azok szorosan körülfogták Perényi embereit:- Ti két álló napig itt maradtok. Aztán elszabdaltatta a megkötözöttek kötelékeit:- Ti pedig hazamentek, szekereken, olyan gyorsan, amint csak tudtok. Van Perényi úrnak elég kincse, adjon abból a fiáért. Nem várta meg az ujjongást, az öröm kitörő hangjait, sarkantyúba kapta a lovát és visszavágtatott a regéci várat tömi. A hírnek szárnya van, nem tudja azt senki lemetszeni. Ismerte-é valaki a harminckét szekér szomorú rabjai közül a szabadítót, ki tudja? Mégis akadhatott, akinek ajkáról elszállt a szó, mert egyszer felkapta fejét Perényi Péter a pataki várban:- Dobó! Megemlegeted még a kezemet, Dobó! Csak várd ki a sorát! Mi történt Perényi Ferenccel? Beszélték, hogy áttért a mohamedán hitre és ottmaradt úrnak Törökországban. Legalább is így jelentette Laszky Jeromos lengyel íöúr és szélhámos 1540-ben, aki mindig vissza-visszajárt a török Udvarba, ő tudta, miért. Aztán hosszú-hosszú idők múltán az a hír járta, hogy az elsőszülött Perényi megszökött rabságából, hazatért, de fölcseperedett öccse, Gábor méreggel itatta, vagy a Bodrogba fullasztotta, hogy ne kelljen osztoznia bátyjával. Perényi Gábor akkor még nem tudta, hogy ő lesz az utolsó Perényi a nádori ágból s utána befordítják a családi kripta címerrel díszített ajtaját. Egy bizonyos: Regécet Ferdinánd Serédy Gáspárnak adományozta három év múltán, felgyülemlett adósságai fejében. (Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1992) Új Hevesi Napló 21
