Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gérecz Attila: Sívó évek alján, A gyűlöletről, Nosztriai leoninusok, A rendőr (versek)

Gérecz Attila:

Őíoó évek alján

Én azt hittem, hogy sívó évek alján majd sziromtépő szélvihar söpör, s halálámyas kislány-tested, a halvány, mint barbár sorsom áldozása dől.

S mert fekély e föld az Ige testén, életünkből majd vérzőn tolfakad, s rohanva füló gyermekimám vesztén új sorsot kér e lobbos áradat.

Szólj! véres éggel sors még mit takarhat? - És ím, iszamlós partok fölé ajkad mosolygó íve Ilidként megfeszül... Szeretlek. S jövőm úgy kezedbe fárad, mint csókra nyíló, ízes forró szádat tompítja kék borongássá az ür.

91 gyűlöletről

Gyűlölni csak az tud aki már szenvedett, de gyűlölni sem tud, aki csak szenvedett.

osztrai leoninusok

Oly szép itt a vidék, és benne hasonlóbb ember az Istenhez. Homloka tiszta, szelíd. Jézust látom, a hűs Gecsemáné kertben elomlót. Csönd van. Olajfák. S fönt, már valahol közelít Isten - a hajnal rőt poharát ajkához emelni.

22

VII. évfolyam 4. szám - 1997. október