Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Farkas András: Unoka-napló
Farkas András: Unoka-napló (részletek) I. Most még analfabéta Magamról éppen annyit, Vagyok, meg miegyéb, Hogy kétéves vagyok, Mint részeg, aki bambán És ebbó'l percre-rendre Kutatja a helyét, Származnak a bajok, De hát a csel azért van, Szeretnék annyi mindent Megkérem nagyapát, Csinálni, nem lehet, Hogy sok-sok csacskaságom Tesznek-vesznek helyettem, Gondolja ő tovább. Sokszor rémségeket II Nem is az én hibámból Az ébredés után még Beszélni sem tudok, Remek a hangulat, Itt élek a szobában, Magam vagyok magamnak Mint egy bezárt tulok, És önmagam miatt. Agyamban az oroszlán Felülök és a játék, Hallgat, sosem üvölt, Az ágyam mondja el, Prémből van a pofája, Mikor, hol, merre jártam A hangja semmiből, És minden énekelt — Mami hiába mondja, Helyettem ők beszélnek, Hogy bőg s én is vele, Bár belegajdolok, Ki sejti, mit jelenthet, Ha néha úgy találom, Ha van szíve, bele, Hogy ravasz a dolog, Tépem, marom is addig, Mert minden nappalomban Amíg megismerem, Öt-hat felnőtt kering Hogy tömve van, csakis rongy, Körülöttem, miattam De nékem szerelem. Rendetlen rend szerint, Reggel, ha álmaimból Ki tudja, mit csinálnak, Riadtan ébredek, Míg alszom, mint a tök, Félek, bár elszaladtak De ez itt mind szaladgál, A vad kísértetek, Mint a gutaütött. Ezért világba bőgöm Vizsgálják a pelenkát, A bánatom s magam, Hogy mit tettem bele, Hogy rögtön felfedezzem, Velem asztalhoz ülnek, Minő hatása van. Hogy „egy, ne egye”, um VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
