Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Farkas András: Unoka-napló
Pedig én folyton ennék, Megérkezik a sárkány, Igazán bekapom Jajgatva riadok A kenyeret, a krémest, És hallom is anyámat: Sok ínyencfalatom. Mit is csináltatok? Néha négyen figyelnek, A kérdés nagyanyámnak Mikor, mit, mért teszek Szegeződik, aki Sőt pontosan tudom már, A nap történetéből Hogy nékem kik ezek. Csak magát mossa ki, A papa nagy színész, ő Pedig belém ha látna, Nékem fontos szerep, Mondhatná igazán, Ahogy töri a csontom, Egész helyes a kuckó, Beszéli, hogy szeret, Az ágyam, a hazám? Hálátlan is vagyok most, De hát az izgalomtól Legelső az anyám, Naponta fáradok Hogyan lehet, hogy itt is, És sokszorosan esnek Ártatlan, bántanám? Komoly gyalázatok, III. Sikerül lesodornom Bizony, úgy van, veszettül Poharat, az eget, Hiányzanak nekem, Nagymami nemegyszer Elmennek reggel, este Veréssel fenyeget. Megjönnek ridegen, Y Előbb anyám találja A. Azért fogalmazom most A hangot, hízeleg, Az eltűnő valót Am ezzel újra indul A gyáva nagyapámnak, A házi egyveleg. Mert mindig oldalog A nagymamira rászól, És ténfereg s eközben Hogy telt a mai nap, Nem is nyúl semmihez, Majd egyre, telt szavakkal Csak fogja azt a tollat, Engem csiklandanak. S néhány firkát jegyez. El, a kis vacsoráig Oktondi ő, nem érti, Én szórakoztatom Hogy minden kulcsomat Mamit, papát, amíg csak Mindenhol forgatom, mert Eloszlik bánatom, Itt-ott már nyitogat, Mert ugye nagyanyámnak Feltár mihaszna szekrényt, El nem beszélhetem, Ahol eltűnt ruhák Hogy ágyba bújva menten Csak lógnak önmagukban, Jön száz kísértetem. Adják a nagy butát. MÍMM0 VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 17
