Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Víz László: Ami eszembe jut… Emlék-szilánkok dr. Farkas Bandiról
múlva, miután végeztünk az “Élet az élet után” kalózkiadásával kapcsolatos per soron következő teendőivel. A reggeli kávénkat kavargattuk.- Micsoda? - emelte fel a fejét gyanakodva. - Honnan veszed ezt?- Egyszerű - kavartam tovább a kávét. - Mikor a főpapok kifogásolták, hogy Jézust a zsidók királyaként aposztrofálta a keresztre rögzített táblán, azt mondta: ,,ho gégrapha gégrapha”... - amit írtam, megírtam. - Ami a latin „quod seri psi seripsi” tükörfordítása, de görögül nem egészen kóser. Nem találod? Kiitta a kávéját és megköszörülte a torkát. Majd lassan elfordította a fejét és kinézett az ablakon. - Ho gégrapha gégrapha - dünnyögte maga elé. Aztán hosszú csend. A szemem sarkából mohón figyeltem, mikor adja meg magát.- Hát igen - fordult felém egy idő után ravasz mosollyal. - Helyesebb lenne az elsőt aoristosba tenni és csak a másodikat perfectumba, valahogy így: ho gérapsa gégrapha... A fütykösit! Nem hittem a fülemnek. Éppen mint Zaninotto. Mégis csak tanítottak valamit abban a ciszteri gimnáziumban!- így jobban kijön a különbség a múltbeli cselekvés és annak eredménye között - fűzte hozzá Bandi közömbösen. - Amit írtam, megírtam... Szóval nem sikerült megfognom. Mint jogász mindenkinek önzetlenül rendelkezésére állt tanácsaival, aki csak kérte. Mint újságíró, igyekezett a legjobb hagyományokat fenntartani és folytatni. (E minőségében eléggé szabad szájú volt, ami szakmabeli adottság. De sohasem bántó, és mindig csak a humor kedvéért. Ritkán mondta egy írásra, hogy szép vagy jó; jobban szerette a “tökös” jelzőt. Tőle tanultam.) Egri barátaitól és a Hevesi Naplóból tudom, hogy szülővárosában afféle egyszemélyes intézmény volt a kultúresemények szervezésében. Egyaránt kompetens módon értékelt kiállítást, hangversenyt, színházi előadást. Nehéz lesz pótolni... Nem volt szent, de komolyan törekedett a tökéletesedésre. Úgy gondolom, érezte, sejtette, hogy az út végéhez közeledik. Erre utal a lázas sietség is, amivel sokáig fiókban lapuló- nem mindennapi - irodalmi termését az utolsó években publikálta. Utoljára halála előtt egy héttel beszéltem vele telefonon. - Hogy vagy? - kérdeztem, és ő tudta, mit kérdezek. Hosszú csönd után azt mondta: - Nézd, én rendet tartok ott belül...- A hangja fátyolosán csengett, de nem remegett. Víz László Agárdi Gábor színművész ikonkiállításán a hajdani Heves megyei MSZMP Oktatási Központjában VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 15
