Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Dokumentum (Levelek (F.A.)
Kedves Loló, megrendítettek soraid. Az ilyen levélre nem lehet felkészülni. Mondanom se kell, végigfutottam december 16-án, két napra jártam itthon néhány fontos tennivalóm miatt - nyomda, expediálás, folyóirat, személyes ügyek elintézésére-, és akkor olvaslak Téged. Nem évtizedek távolságából, de ebben a jelenben, ahogy visszafénylik Neked - nekem is az a néhány év, amikor azt hittük, tehetünk a világért valamit. Meg magunkért! Mára tragikus számadása témája lehet - az is! -, hova nem szaladt el alólunk az idő, hogyan hagyott itt minket? Katonás betűidből minden kiderül. Hogy a hited nem párolgóit el, az életben megtalálható tennivalót még így is, itt is, ahol és amikor vagy, nem hanyagolod. Ismered bohémségemet, lírai és szeles, ám derűs alkatomat. Hétfőn délben érkeztem, estére a kezemben, amit kértél, mert az én egri és pesti lakásom a folyóiratommal, no meg irodalommal van tele, a sok ezer kötet mellett. Ma hajnalban, dec. 17-én írom ezeket a sorokat, nemsokára becsomagolom a három-három példányt és még a mai nap folyamán feladom Neked. Hátha el tudnak még jutni oda, ahova küldeni szándékozod őket. Az ünnepek bensőséges melegségét kívánom Neked és Asszonyodnak, és a rendíthetetlen hitet, ami nélkül nem érdemes élni. Minket nem azért neveltek fel, hogy tömegbe beleszorulva hétfőn ajnározzuk azt, akit kedden leköpünk, szerdán meg azt is letagadjuk, hogy volt valamikor vasárnap. Volt vasárnap. És nekem ma is világít az a néhány év, amikor 24 éves koromig nem hihettem abban az Európában, amely már nincs. Vagy talán úgy sohasem létezett, ahogy mi hittük. Van egy kérésem: engedd meg, hogy az egész levelet, úgy, ahogy van, lehozhassam a Hevesi Napló valamelyik 1997-es számában. Okulásul és beszámolóul, hogy az áldozatok létezését, milyenségét, jelenlegi jelenlétét idézzük azok emlékezetébe, akik semmit nem tanultak, semmit nem alkottak, ezért mindenről megfeledkeznek. Mert tehetik, mert a történelem oly kegyes hozzájuk, hogy még a lelkiismeretüket is érzéketlennek szabta. A többi meg az Isten dolga. Még egyszer kellemes ünnepeket, boldog új évet! Ölel Bandi (Lupus) Eger, 1997. december 17. VII. évfolyam 1997. március hó # l. szám 47
