Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Dokumentum (Levelek (F.A.)
cenzúrázásával együtt, a feladó pedig az Angol Kisasszonyok Tanítónőképző, a “Szív osztály” volt.... Miskey Zoltán alezredessel közösen megköszöntük a cikket és a csomagocskákat a Szív osztálynak címezve, és mivel ‘42. dec. 6-tól rám került a 2 hetes szabadság, magam vittem el Egerbe a zárda főnöknőjének szóban is megköszönve a levél tartalmát, melynek lényege az volt, hogy a mi állásaink előtt volt a Donon egy 1 m2-es melegvizű hőforrás, ami még -45°C-nál sem fagyott be soha! Ezt a hőforrást hasonlítottuk a Szív osztály ténykedéséhez. Ezt az újságcikket és a nekem meglevő Hevesi Naplókat szeretném neki elküldeni, és a hiányzó, és most Tőled kért újság, vagy H. Szemle csatolásával, ami a leglényegesebb része lenne a küldeménynek. Erre kérlek meg nagyon szépen, Bandikám, hogy valahogy szerezd meg és küldd el nekem, a levelem elején kért és alá is húzott újságot vagy H. Szemlét, az 1971. februári Népújságban és az 1975. évi március havi H. Szemle márciusi számát, hogy még utoljára én is örömet szerezzek egy régi, idegenben élő bajtársamnak. Egyébként a régi egri háziezred tisztjei közül rajtam kívül már csak hárman, Gallasy Béla, Endrey Gyuszi (a bolond doktor!) és én vagyunk életben. Én is már csak alig, mert 10 éve az általam kitalált és állandóan játszott “kórházból ki, kórházba be” című társasjátékot játszom, mivel teljesen süket, félig vak vagyok, és mindkét combnyaktörés után, még járókeret segítségével is mozgásképtelen vagyok, feleségem pedig szintén combnyaktörés miatt tolókocsiban közlekedik! Nem így képzeltük el 49 évvel ezelőtt a boldog, nyugodt öregségünket, és a szépen induló és jól haladó katonai karrieremmel az történt, hogy mint kt.szds-t a Néphadsereg ‘52-ben lefokozott honvéddé, írásban is megindokolva, hogy “mert Ludovika Akadémiát végzett és a keleti fronton magas katonai kitüntetéseket kapott”. Hát ez van, és a szép, egri lakásunk után, most a Berva-völgyi Idősek Otthonában élünk, abban a reményben, hogy már nem sokáig. Bandikám! Ne haragudj a ronda írásomért, de kezem, lábam nyomorék, és kérlek szépen, hogy ha tudsz, segíts rajtam! Baráti szeretettel ölel és a válaszodat várja Loló U.i.: Egyébként ha nem jön közbe nekem kétszer is /1942-44-45/ a II világháború, Hitler és főleg Szálasi, akkor az 1936. VIII 20-án tett honvédtiszti esküm alapján 1961-ben mint ezredes mehettem volna nyugdíjba. De magamat ismerve, úgyse mentem volna, mert én a tiszti pályát nem állásnak és kenyérkeresetnek tartottam, hanem hivatásnak. Tartom ezt most is, mert a Legfelsőbb Hadúrnak még most, halála után is Horthyt tartom, nem a gazdagság után ácsingózókat, akik 4 év alatt nagyon meg akarnak gazdagodni. És sikerül is nekik, az ország, a hazánk pedig tönkremegy és szép lassan megszűnik! Bandikám, Lupuskám, ne haragudj, hogy sok munkád mellett levelemmel zavartalak és segítséget kértem tőled, de hidd el, nem valami nagy öröm süketnek, majdnem vaknak (szürke hályog), járó- és mozgásképtelennek lenni. A 82. évemet most fogom befejezni. Ebből 56 évet dolgoztam mint katona, és mint civil 20 évet tanítottam, és az ilyen életet nem kívánom senkinek sem, főleg már magamnak sem. Elég volt!! L. 1997. XI 1.17. 46 VII. évfolyam 1997. március hó # l. szám
