Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Dokumentum (Levelek (F.A.)
Dokumentum Szomorú kötelességünk a következő levélváltás közzéadása, a feladó szomorú sorsa és a címzett - válaszadó (Farkas András) hirtelen eltávozása miatt. Afféle darabka történelem ez a mindennapok szögleteiben meghúzódva (A kiadó). Kedves Bandi! Mindenekelőtt elnézésedet kérem a bizalmas megszólításért, de erre talán feljogosít a több évtizedes ismeretségünk és talán barátságunk is. 1936 őszén találkoztunk először, amikor is Te, mint utolsó éves jogász mindmáig a Lupus becenéven voltál köztiszteletben és szeretetben élő végzős diákvezér, én pedig mint egész frissen felavatott Ludovikás, alig hadnagy, a Loló becenévre hallgattam és a katonatiszti szamárlétra minden rendes és mellékfokát végigjárva még mint Loló kapitány úr is közismert voltam Egerben. Barátságunknak és időnkénti találkozásaink gyakori kimaradásainak oka természetesen én, illetve gyakori belföldi, sőt külföldi (= orosz) kiküldetéseim voltak az okozói. A bemutatkozás után egy részemre nagyon nagy, de részedre - azt hiszem -, könnyen teljesíthető szívességre szeretnélek megkérni. És kérlek, hogy segíts, ha tudsz! A téged javasolt beosztottad^ Sugár István hadtörténész barátom jóvoltából hozzájutottam a Te főszerkesztésed alatt működő és megjelenő Hevesi Napló című folyóirathoz, melyekben Sugár Pista a tőlem kapott anyag alapján megírta az egri 14. gyalogezred 1944-45-ben bekövetkezett végleges megsemmisülését. Ezek a példányok nekem is megvannak, azonban az 1942-43-ban lezajlott harcokról és egyebekről, mihez az általam is átélt eseményekről adatokat Sugárnak szintén én szolgáltattam, és az 1944. II évfolyam 3. számú Naplóban (1994? M.M.) meg is jelent, hogy az akkori történéseket és az ezredünk legdicsőbb, de talán legszörnyűbb részleteit tartalmazza. Pistát nem tudom elérni, mert állítólag vidéken dolgozik, de ezt ő a Napló 94/3. számának 66. oldalán jelzi, hogy az ezred első, háborús ténykedéséről és igen nagy veszteségeiről egyszer már publikálta a Népújság 1971. februári számában, majd a nagy érdeklődés miatt a Hevesi Szemle 1975. márciusi számában újra leközölte. Bandikám (Lupus)! Az a nagy kérésem Hozzád, hogy a fenti újságot, vagy a Szemlét valami úton-módon akárhogy, akár utánvéttel szerezd meg és küldd el nekem. Én már kívülről tudom az egészet, de rábukkantam egy, még a 30-as években volt tiszttársamra, aki a Donnál már nem volt velünk és Münchenben él. Azóta is tartom vele a levelező kapcsolatot, és leveleiből mindig kieseng az Eger és a sajnos megsemmisült egri „Dobó István” 14. honvéd gyalogezred iránti honvágy. Szeretném neki karácsonyra elküldeni a volt közös anyaezredünk az elmenetele utáni sorsának és végső megsemmisülésének szomorú történetét, aminek, - ha könnyek között is -, mint a Jézuska távoli üzenetét megtudhatja, úgy, ahogy az a valóságban történt. Ehhez a Jézuska-csomaghoz megvan az egész történet elindítója, egy ‘42-ben megjelent újságcikk „Egy csipetnyi szentelt egri föld” címmel, és ezzel egyidőben jöttek a 10dkg-os csomagocskák, benne cigaretta, cukor, stb. És a címzés minden tasakon az volt, hogy „Egy honvédnek, aki ma nem kapott postát”! Ezt is mi osztottuk szét a posta VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 45
