Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - Az idő sodrában
Az idő sodrában Mint a mag hó alatt, szunnyad a lelkekben a vágy a változás után. Elmúlt a báli szezon, és ilyenkor befelé fordulunk, lecsendesedünk. Keressük a lélek nyugalmát, rendet próbálunk teremteni. Néha-néha még kitekintünk és megdöbbenünk a világ zajától. Mint az elromlott gépezet, örvénylik és kavarog, zúg, morajlik, zakatol és recseg-ropog valami.- Mitó'l ilyen zajos és békétlen a világ? - kérdezzük magunktól szinte súgva, de többnyire nem tudjuk a választ. Csak egyben vagyunk bizonyosak, hogy mindez nincsen rendjén. Nagyböjt idején bűnbánatot gyakorolunk és nem kényeztetjük a testünket. Krisztus szenvedéseire emlékezünk, gondolatban végigjárjuk az útját. Évente elvégzett lelki gyakorlat ez, mégis mindig új tanulságokkal szolgál. Az idei felkészülésnek még szinte az elején vagyunk, s nem tudhatjuk, mely tanításait idézzük leggyakrabban.: szelídségében követjük inkább, vagy a kufárok ellen korbáccsal forduló igazságtevőd óhajtjuk újra látni benne? A lélek várakozik, reményekkel töltekezik, és ahogy közeleg a húsvét ünnepe, egyre nagyobb bizonyossággal tudja, hogy nem hiába vár. Akire várunk, eljön, a kegyelmi fények áldást sugározva áradnak az ünnepen. A tavasz közeledte, a természet megújulása boldog változást sugallnak. Újjászületünk lélekben és tudunk tenni magunkért, az emberiségért. A bénító, téli hideg múlt idó'vé válik. A langyos, tavaszi szélben, a melengető napsugarak simogatásában szót suttogunk végre: megfogalmazzuk, mi bánt bennünket, majd kimondjuk, hogy mások is megtudják. A világ elromlott ugyan, de nem végleg. Az emberélet csodálatos adománya az, hogy bármely pontján jóra fordulhat. És ki ne tudna erről? Márciusban ünnepeljük a legszebb magyar évfordulót, mely az ifjúság, a lelkesedés és a nemes hazafiság ünnepe. Semmiféle terror és tilalom nem tudta kitörölni az emlékezetünkből. 1848-ban egy emberként cselekedett a nemzet, és azóta minden évfordulóban benne lappang ugyanezen történelmi pillanat lehetősége. Ezért féltek tőle mind a zsarnokok. Milyen parányi egy emberélet! De milyen óriássá tud változni, ha eljön az ő ideje. Szinte kozmikus méreteket ölt, másokat is magával ragad, fellelkesít. A magyarság legszebb ünnepe és a keresztény világ legnagyobb örömünnepe az idén egyazon hónapra esik. Talán szimbólum értékű dolog ez. Utunk végén a lélek feltámadása vár ránk. Aki hinni tud, annak számára soha nem vész el a lehetőség. VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 3
