Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Várkonyi György: Lokális értékek helye és szerepe világunkban
Minden társadalom apró építőköve az ember, a teremtmény, aki önmagában egyedi, megismételhetetlen, csodálatos alkotás, de nem befejezett. Magának kell tartalommal megtölteni. De teremtése nem lehet öncélú soha. A másikért vagyok! A világ számára fontos vagyok, szükség van rám, akár csúnya, akár szép, álmodozó vagy realista a lelkem. Vajon a sivatag milliárdnyi homokszeme közül melyik a fölösleges? Az ember individuum, de egyben társadalmi lény is. Csak a közösségben képes megvalósítani és a másiknak átadni önmagát. Egy közösség olyan, amilyenné a résztvevők teszik. Ezért fontos minden olyan civil kezdeményezés, mely a hagyomány- ápolásból kiindulva, az ősök tisztelete mellett a mai kor igazi építőköveit keresi és illeszti az örökkévalóság falába. Senki ne gondolja, hogy ezek világraszóló dolgok, hatalmas pénzfaló alkotások. Nem, dehogy. Egyszerű, hétköznapi, emberi tettek a maguk kedves sutaságával, hibáival, örömével és fájdalmas pillanataival. Vegyük példaként a negyedmestereket! Ősi, magyar közigazgatási intézmény, mely Egerben 1950-ig megmaradt és 1996-ban újraéledt. Tartalma mindig változott. Egy azonban nem. A tisztesség, a becsület, a megbízhatóság soha. Egy hagyomány, melynek van a ma számára is üzenete. Egy alakuló, új közösség, mely a benne résztvevőknek biztosítja a teremtés, az alkotás örömét, de egy nagyobb közösséget is erkölcsileg megtámogat. Mindezt részben megfelelő ünnepélyességgel, méltósággal (avatási szertartás), részben vidám együttléttel (az esti bál) oldja meg. Az együtt, az együttlét nagyon fontos. A közösségben tud az egyén annak szellemiségével feltöltődni, erőt és hitet meríteni, de itt tud a másiknak adni is. Vagy hasonló a pünkösd hétfői összejövetelek fontossága. Pünkösd egyik üzenete: együtt voltak és megértették egymást! Nem baj, ha az ember ilyenkor magába néz, lelkében rendet csinál, hogy utána teljesen a másik felé tudjon fordulni és a másiknak örömet szerezni. Természetesen nem jó, ha ezt csak egy-egy naphoz kötve teszi, de ez a kezdet, s ezáltal válhat rendszeressé. Hogyan nőhet egy lokális gondolat naggyá, hogy lehet mindenkié, erre jó példa az egri - Szt. István-nap vigíliáján megtartott - fáklyás királyköszöntő. Az esemény üzenete és lényege a teljes lokálpatrióta célkitűzés, alapelv, szellemiség megjelenítése. Hiszen hagyományőrzés - Szent István-búcsú -, új hagyomány teremtése, a városért tenni akarók mozgósítása, ismeretközlés, az egység, a közösség erejének demonstrálása, tisztelgés az ősök előtt, civil szervezetek spontán összefogása, véleménynyilvánítás a jelenlegi helyzetről, feltöltődési lehetőség a közösség erejéből. Az egyénhez szól, a szívhez, mert az tud töltődni és nem mindegy, hogy mivel. Visszatekintés és előremutatás, figyelmeztető felkiáltójel: ember, tanulj a hibákból és ne teremts újakat! Szeress, adakozz, támogass! Nem kisajátító. Nem irányul senki ellen, de az összefogásra int. De vizsgáljunk meg egy tipikusan helyi eseményt mint védendő lokális értéket! 1552. október 18. Eger vár diadala. Fölismerjük, átérezzük jelentőségét?! - 1526. Mohács. A király elesik. A nemzet vár, nem tesz semmit. 1541. (tizenöt évvel később!!) Buda török kézen. A nemzet vár, nem tesz semmit. Újabb évek, újabb oszmán offen- zíva. A nemzet vár, nem tesz semmit. De mégis Vitázik. Osztozkodik. Hitehagyott, reménytelen fásultság, sötétség, irigy közöny, kapzsi marakodás. (Nem VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
