Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Várkonyi György: Lokális értékek helye és szerepe világunkban
ismerős?!) Ebbe a süket borúba riad az egriek győzelmi harsonája. Mitől Eger Eger, ha nem ettől?! Micsoda ereje van ennek! A hősiesség, az önfeláldozás, az önzetlen hazaszeretet világító fáklyáját tartjuk a kezünkben. Látjuk vajon?! Emeljük ismét magasra, merítsünk erejéből, hitéből! Ha már példáimat az év különböző szakaiból vettem (február, május - június, augusztus, október), hadd zárjam a decemberrel, a Szt. János napi borszenteléssel! Lezárul az év, a természet megpihen az alkotó, termelő ember is megáll és a másik felé fordul. A végzett munka értékelésének ideje és felajánlása. Lényege: figyelek a másikra, meghallgatom a véleményét, érdekelnek a gondjai, eredményei. Nyitott vagyok a másik befogadására. Nos, kell-e pénz ehhez? Hogy magamba nézzek, hogy figyeljek a másikra, hogy tanuljak, hogy alkossak, teremtsek, hogy megismerjem a múltat és beépítsem a jövő tetteibe. Gondolják végig! Meggyőződésem, hogy a világ halad ugyan az egység, a globális felé, kisebb- nagyobb kilengésekkel, időnként kificamodott ideákkal, de az elemiből, a lokálisból építkezik. A parány, ha nem üres, tölti az egészet. Fontos építőkő minden ember ott, ahol van, az azonban nem mindegy, hogy az adott helyen miként áll helyt. A mam- moni üres csillogása vagy a csodálkozó gyermek végtelen tisztasága irányítja tetteit. A magunk építőköve olyan lesz, amilyenre faragjuk, vagy hagyjuk faragni. Javaslom, az alkotást, a teremtést senki ne adja át másnak, de mindent a másikért tegyen!
