Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Losonci Miklós: Hódolat Széchenyinek (költemény)
a literátor és minden kertész legyen akadémikus. Fürge diákok nótázó serege szedi a málnát, rohamozza a hegyet. Tettre kél Túristvánditól Mániáig minden kéz, hódolat Széchenyinek. Nem omlott sírba, ittmaradt velünk, nem múlt, hanem amivé lehetünk. Hessenti, ami ósdi, új magvető, nyomában millió és millió magyar, száraz rétre zuhog az eső. Harmatos fii, ázott avar, rózsákkal hintett kertek, ringó búzamezők, hódolat Széchenyinek. Szigorú-szelíd gróf, az Akadémia lépcsőjén szólít: Itt vagyok. Lánchídon bólint: Veled szorítok. Mai magyar unokám, testvérem,élj szabadon, boldogulj, akarj O téphetetlen koord ináta-rendszer szív és értelem az x és y tengely. Görgőkkel gördül csikorogva az idő, észrevétlen száll fölötted tarka, kóbor felhő. Annyi árok, annyi szándék mellett csakazértis hódolat Széchenyinek. Egy ember volt, lesz százezer. A Dunatájon vele, általa is méltó magyarrá nemesedik az ember. Tízmillió új Széchenyi István a győzelem, csak az lehetséges, ami lehetetlen. Sárkányölő új Szent Györgyként sokszorozza berniünk, ami kezdődő Isten, új Európa lesz az új hazából, ahogy jövendölted, időtlenné feszülő romlatlan idő, szent magyar, hódolat Széchenyinek. VII. évfolyam 4. szám 1997. október
