Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló
mikéntje, a felelősség felismerése és vállalása, illetve lepergetése. Az a képesség és szándék, hogy a saját érdekeinket alá tudjuk rendelni a másokénak. Nemcsak gyermekeinknek, hanem egyáltalán másoknak. A szolgálat felvállalása és szeretete. A kiskorú ezt rabságnak, rabszolgaságnak érzi, míg fel nem nő a feladatához. A nagykorúnak természetes közege, lételeme. Hiánya fogyatékos értelmi és érzelmi szintre vall egyén és közösség viszonylatában egyaránt. A mai kor története, sajnos, arról szól, hogy kiskorúsított társadalomban élünk. Kénytelen-kelletlen tűrjük, passzívan szemléljük, hogy kiskorú aggastyánok és középkorú vagy fiatal felnőttek játszadozzanak egy egész néppel, cucliként kínálják oda a többségnek a lehetőséget, hogy mindennek jogosságát, jogszerűségét bevegye. Boltosdit játszanak, melyben milliárdos a tét, s ha lebuknak, bújócskázni kezdenek. Homokban ülnek nyakig, kisded játékaik néha átmennek sárdobálásba, de ne szólj rájuk, mert rögtön rádöltik a nyelvüket és csúfolódni kezdenek rajtad! A megdöbbent szemlélő töprengve, ingadozva ezen filozofál: vajon szánalomra méltóak inkább vagy megvetésre? Pszichológus segítségére szorulnának vagy inkább elmeszakorvost kellene hívni hozzájuk? Normálisnak tekinthető-e az, aki nincs tisztában a saját szerepével, legyen szó egyéni létről vagy közösségi szerepről, azaz közszereplésről...? Minden évkezdet szép lehet, ha elfogadjuk a dolgok sokféleségét, és nem akarunk mindent folyton a saját képünkre formálni. Az óév lezárás: végre búcsút inthetünk minden rossznak, ami az elmúlt évben történt velünk. Az új év pedig csupa új lehetőség. Még az is megeshet, hogy mi magunk megváltozunk, és így új esélyt kapunk a végérvényes jóság állapotára. Az óév-zárás általában ködös, szürke, depressziót sugalló. Újévkor viszont gyakran tiszta kék ég nevet le ránk. Égi üzenet ez is. Vajon látják, hallják ezt mások is? Errata 1996/4. számunk horítóján helyesen: Giovanni Guareschi Várkonyi György: Rész és egész c. verse utolsó versszakának második sora helyesen: „Szívednek bősége lészen a jellemed. ” A legutóbbi számunkban (1996. IV szám) Koncz Lajos recenziójának helyes címe: „Dr. Antalóczy Lajos: A Máriajelenések könyvéről”. A szerzőktől ezúttal kérünk elnézést a mulasztásokért A kiadó VII. évfolyam 1997. március hó * l. szám 15
