Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Denke Gergely: Mocsáry Lajosról
Mocsáry Lajosról A család szőkébb hazája a nógrádi-hevesi-borsodi táj. Első ismert ősük 1330-ban a nógrádi Bo- csár lakója, de Mocsáry Balázs füleki várnagy két fia 1580-ban a nógrádi birtokok mellé Hevesben Andornakot, Borsodban Szemerét is adományba kapja. Ettől kezdve a Mocsáryak egyképpen honosak mindhárom megyében. Mindkét fi ágán akad néhány katona, de a leszármazottak legtöbbje rangos vármegyei tisztségviselő. Egyik ősük — Rákóczi híveként — Lengyelországba bújdosik... Egy másiknak kéziratos munkáját őrzi a sárospataki Nagykönyvtár, ismét másik ki is nyomtatta a megyéjéről írott monográfiáját. - Az édesapa — Mocsáry Imre - a sárospataki Kollégiumban kapott inspirálásra beutazta Európa jó részét, ismerkedett a polgár Nyugattal. A külföld alkotásai, intézményei, politikai mozgalmai iránti érdeklődése megérinthette élénk szellemű gyermekét is. Az édesanya — Sréter Franciska - felvidéki középbirtokos család sarja, jó gazdasági érzékkel megáldott, vasakaratú „nagyasszony”. A fiú tőle örökölte lendületes vitakészségét és a rendíthetetlen elszántságot. Ez a történelmi — családi háttér is egyik formálója Mocsáry Lajos majdan kialakuló politikusi alkatának. A nemzeti függetlenség, a köz szolgálatának eszméje, de a „népközelség”, a modernség és a társadalmi haladás gondolata is része volt annak a szellemi örökségnek, amely a nógrádi Kurtányban 1826. október 26-án született gyermekre várt. A szülők gyermekeik neveltetésében a szerény teijedelmű, de jól vezetett, így kellő hozamú birtokuk jövedelmét jól kamatoztatták: kiváló házitanítókat fogadtak melléjük, akik nyelvekre, zenére és természettudományokra oktatták őket. A később oly impozáns européer műveltségre szert tevő Mocsáry Lajos kulturáltságának gyökerei idáig nyúlnak vissza. A fiú egy alkalommal, Pesten tartózkodó szüleinek írott levelében lelkesedve számol be arról, hogy Eger városában győzött a „népakarat”, mert népbarát vezetőt választottak: ,A tisztújítás szerencsésen véghez ment. A nép teljes diadallal kicsapta Csépánt ‘s Rózsát, mint főbíráját zászlókkal vitte (...) eskünni...” Ez már a nyiladozó közéleti érdeklődés jele is lehetett. A leendő politikus majdani szerepvállalására készülésének fontos szakasza: egyetemi évei a pesti bölcsészkaron 1841—46-ig. Szemlélője, résztvevője a reformkor lázában élő főváros társadalmi-politikai mozgalmainak, a haladó „nagyokat” ünneplő megmozdulásoknak. Társaival ott szorong a karzaton a megyegyűléseken, mágnesként vonzza az ülések éles elvi összecsapásokban bővelkedő légköre. Az ifjú Mocsáry nagyra becsüli Széchenyit, lelkesedik Kossuthért, különösen együttérez az utóbbinak a konzervatívokkal folytatott polémiáival. A nemzeti átalakulást vezető nemzedék „kinevelésében” nagy szerepet játszó Horvát István tanítványaként oly neves személyiségekké vált férfiak nyomdokába lépett, mint Vörösmarty, Szalay László, Vasvári Pál. Élményei átformálták, mintegy hozzáérlelték a nagy időkhöz, eljutott a polgári átalakulásért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem vállalásának gondolatáig. Egyenes útja nyílt a „márciusi ifjak” Pilvax-beli asztalához. Másként történt... A már 1841-ben jelentkező ízületi lábbajának elhatalmasodása miatt 1946 őszén a sziléziai Freywaldauba kénytelen utazni, három és fél évig tartó kezelésre. így - szíve kimondhatatlan keserűségére — a betegágy és a fürdőház foglyaként csak távoli szemlélője lehetett a haza védelméért folyó harcnak. Életének a „fekete esztendeit” is felhasználja azonban önmaga „továbbépítésére”. Angolul tanul, német- és franciatudását tökéletesíti. - Gyógyhelye az osztrák birodalom legfelkapottabb fürdőhelyeinek egyike is volt. Az itt megforduló nemzetközi közönséggel érintkezve termékeny vélemény- cserékben való részvételre is lehetősége nyílott a gyógyulgató Mocsárynak. Külföld volt ez a hely any- nyira, hogy a patrióta magyar onnan mintegy kívülről nézhessen hazájára, olyan tapasztalatokat szerezhessen, amelyek csak így, „odakint” nyerhetők el. Mocsáry „korai internacionalizmusának” egyik forrásvidékét vélhetjük fellelni itteni élményeiben. Itt szilárdulhatott meg benne az az igény, hogy népe sorsát, jövőjét az egyetemes emberi fejlődéshez mérje s fellépjen minden nemzeti önelégültség és oktalan gőgös elzárkózás ellen. Talán ez magyarázza, hogy közéleti pályája legkezdetén kiadott művében VI. évfolyam 1996. június * 2. szám
