Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - György Ágnes: Eltűnt egy költő!
Stációk a hegyen Lőrinczy István idén decemberben lett volna hatvan éves. I. Az ember viszi megácsolt keresztjét és leroskad az álmos vörös hegyre az ember leikéi és az égbe harap s a Naptól véres lesz szomjas szája széle n. Az ember aztán leteszi keresztjét ráfektetik a frissen gyalult fára haja szótárad a kiszikkadt Földön és árnyékot vet egy fáradt bogárra in. Az ember végül meghal a kereszten bemocskolt arcára kék holdmáglya ragyog vékony kezén az alvadt vérrózsák és megtört szemében sápadt csillagok Hol dalolhat mostan a Nyár? (Ildikónak) Jön a Tél és a fagyhalál megfagy ötven hajléktalan hol dalolhat mostan a nyár koporsójuk is lombtalan vizes zoknid ne vedd zokon fázik a radiátoron szemükért sírnak angyalok fagyott göröngyös harmatot jön a Tél és a fagyhalál hol zokoghat mostan a Nyár? És mert széplírából, szépprózából, széplélekből megélni nem lehet, írt hát gyakran krimi-regényeket. A Zodiákus, A rém és a Skótszoknyás felügyelő folytatásokban jelent meg újságokban. Ismerték hát Nógrádiban, Hevesben, Biharban, Békésben; de vajon hányán ismerték igazán? ■ • i - ■! VI. évfolyam 1996. június # 2. szám 19
