Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - György Ágnes: Eltűnt egy költő!
György Agnes Eltűnt egy költő! Úgy tűnt el, hogy sokan talán észre se vették. Mert nem élt úgy, hogy észre vegyék... Még akkor temették, amikor a legsűrűbb volt a hó: a koszorúk virágai elfagytak, elporladtak... A költő élt tovább! Szerette, ha Nagy Lászlóhoz tartották hasonlónak. Volt is bennük valami hasonlatos. Az alkatukban, az arcvonásaikban, a kicsit pozőr magatartásukban, a költészetükben. És mindkettőjükben volt valami ellenállhatatlanul férfias, és nagyvon;|lLI Lórinczy István A példaképnek könnyebb volt. Ennek a költőnek: nehezebb. Földhözragadt problémákkal küszködött és nem is tudott kitömi. Egyik utolsó interjújában úgy is nyilatkozott, hogy korunk mostani állapotát reménytelennek látja. Pedig igazi költő volt. Nem alanyi, nem lírai, nem hősi és nem abszurd, ahogy ő saját magát jellemezte mostanság; nem, nem, nem, semmilyen és minden... És tehetséges volt. Igen, igen, igen. Nagyon tehetséges volt. És mégis, a pálya szélére szorult, napi gondok miatt. Szerette a nőket és az italt. Két jó tulajdonság, magyar költőnek... Kellett az ihlet miatt, a vidámság miatt, az apró felejtésekért és a jó emlékekért. Nem sokat, nem nagyon, inkább csak olyan kollegiális alapon. A nőkből meg a lírai hangulatokért. És erre jó volt az az asszony, a második, aki kitartón, két évtizeden át állt mellette, mögötte és alá egy tündér-lánnyal ajándékozta meg... Erre volt a legbüszkébb; büszkébb, mint lelki gyermekeire. Kétségbeesett küzdelmet folytatott magával, tehetségével, és a leikével, mely túlnőtt rajta, ezerszeresen, mivelhogy ő kistermetű volt. És mert nem ő volt az egyetlen költő hazánkban, aki költészetéből nem tudott megélni, hát több irodalmi műfajjal is próbálkozott. Remek színdarabokat írt. Az ötletei voltak nagyszerűek. A kivitelezés néha gyakorlatlan, de ma már az sem akadály, mert a színdarabok elvesztették klasszikus kötöttségeiket, formájukat, néha az értelmüket is. Az ő színdarabjai olyanok voltak mint egy találmány, sőt: mint egy „feltalálmány7’. És könnyen írt. Ez volt második (vagy harmadik?) élete: az írás. Mert könnyen szülte őket. Három verses kötele és egy önálló, költői estje jött létre, szőkébb pátriájának, Salgótarjánnak segítségével. Egy harmadik „barát” is tartozott abba a zseni-körbe amit ő és Nagy László jellemzett, és ez a harmadik társ is hasonlatos hozzájuk: Szász Endre, a grafikus, a festő. Ihletett partner volt. 0 illusztrálta a versköteteket és baráti vigaszt nyújtott a nagy Semmi elviseléséhez. Egy kis leltár: első színművével kezdem. 1990-ben adta be az egri színházhoz, ahol nem volt arra lehetőség, hogy egyfelvonásosokkal kísérletezzenek. A Hevesi Szemle és a Megyei Kullúrközponl felvállalta a bemutatását. Az ötlet egy újsághírből származott és mivel ujjak megcsonkításából szerzett anyagi lehetőségekről esett benne szó, ezért Ujjgyakorlat lett a címe. A költő szerint azért is, mert ő is gyakorolt az ujjaival, amíg leírta. Ez a mű volt az, ami ráterelte a nagyobb nyilvánosság figyelmét. A művet budapesti színészekkel mutatták be, felvették videóra és több kábel tv-n is játszották. Az ere■ i i I» /]/] d z. VI. évfolyam 1996. június # 2. szám 17
