Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Az egri főegyházmegye zsinatra készül

7. Egyházmegyei papi élet

A papok egymásközti kapcsolattartása is erős állami kontroll alatt állt. S ez még a hivatalos papi koronákra, rekollekciókra is vonatkozik. Ezekre „besúgók” szervezése rendszeres gyakorlat volt, de az állami egyházügyisek, vagy tanácsvezetők megjelenése is előfordult ilyen gyűléseken. Viszont a „béke- gyűlésekre” való felvonultatás (utazási költségtérítéssel, néhol vendéglátási csábítással) szigorú elválás volt a papsággal szemben. Sokszor az iskolai hitoktatás engedélyezése, vagy általános papi működési hozzájárulás, kongrua-megadás, ill. elvonás függött tőle. - Itt meg kell emlékeznünk az elmúlt idők egy sajnálatos jelenségéről — összefüggésben a papi béke-mozgalommal. Az állam ui. erősen szorgalmazta a rendszert nyíltan támogató béke-papok egyházi jutalmazását is, s nemcsak a jobb, nagyobb plébániák juttatásával, hanem egyházi címek, rangok adományozásával is. Az egyházhatóságok e követeléseknek nem tudtak ellenállni, s ebből fokozatosan kifejlődött egy általános, sajnálatos „címkórság” s mindenféle „címzetes” rangok osztogatása „csillagszórása”, az egyházkormányzatok részéről. Érdemes lenne s itt volna az ideje, hogy ez a gyakorlat és emberi gyöngeség revideáltassék. Föl kell tételezni azt a lehetőséget, valószínűséget is, hogy a papság komolyabbik része biztosan jobban örül és nagyobb megbecsülésnek érez egy igazán atyai-főpásztori figyelmet és szóbeli elismerést (adott esetben megfelelő nyilvánosság előtt), mint e devalvált címekkel való dekorálást. Ami ráadásul a mai kritikus világban esetleg a papi élet tanúságtételének hitelét és hatékonyságát veszélyeztetheti.

8. Papképzés, hivatásgondozás, továbbképzés

1951—52-ben all magyar szeminánumból ötöt megszüntetett az állam, de a hat meghagyott Papnevelő Intézet oktató-nevelői munkáját is erősen szemmel tartották és nehezíttték (pl. a tanári karok időnkénti „tisztogatásával”). A besúgó feladatra a katonai szolgálat ideje alatt igyekeztek kisapó- kat beszervezni, s országosan nem kevés teol. tanár és nevelő lett áldozata ennek. Persze mindez nagyon rontotta az Intézetek légkörét, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1980-ru országosan mindössze 253 kispapja ás szerzetes-jelöltje volt a magyar egyháznak. (NB: volt idő, amikor csak az egri egyházmegyének 150 kispapja tanult). E katasztrofális helyzetben a Püspöki Kar is próbált országos mozgósítást szervezni, központi bizottságot is hozott létre. Történelmi tény, hogy a legeredményesebb megoldást Egerben találtuk meg, az úgynevezett zelátor-papok megszervezésével (az egyházmegye területére szétosztva őket) és központi animálásával; másrészt szemináriumi „nyílt napok” és nyári ifjúsági hivatásgondozó lelkigyakorlatok tartásával. Ezeket fokozatosan az állam is tolerálta.

A papi továbbképzés riadója 1970-ben hangzott el Brezanóczi érsek felismeréséből (év a Koncz Lajos által tartott EPSZ-előadás adott konkrét indításokat és programot). Ettől kezdve rendszeres lett a rekollekciókon a zsinati szellemű, teológiai továbbképző referátum. Az újmisések addigi ún. „káplánvizsgája” is át lett alakítva 3 napos lelki számvetésre és hasonló teológiai továbbképzésre.

9. Egyházmegyei szervezet, kormányzat

A diktatúra első idejében a legdurvább állami kontroll érvényesült a hírhedt „bajuszos” püspökök, Ávós tisztviselők által, akik a püspökségeken benn laktak, postát bontottak stb. 1956 után a megyei egyházügyi titkárok, „főelőadók” végzik „finomabban” ezt a felügyelő munkát, és „belső” fedőmegoldásként békepapok helynöki, igazgatói kinevezésének kikényszerítése segíti az állami kézbentartást. További anomáliák: püspökök függő viszonya az ÁEH-tól, bizonyos kinevezések állami hozzájárulása, postai küldemények törvénytelen ellenőrzése, telefonok lehallgatása, körlevelek cenzúrája, a BM egyházi osztályának állandó mozgása, agitációja, „ügynök”-beszervező igyekvései a papok közt stb.

Cserháti püspök vallomása - már megrokkant öregen — megrendítő dokumentum erről az időről. 0 19 évig volt a Magyar- Kát. Püspöki Kai- titkára, és halála előtt egy héttel a bécsi ORF-nek adott TVVI. évfolyam 1996. március # 1. szám