Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Az egri főegyházmegye zsinatra készül
kell ereszteni a világ szívébe, de mégis független maradni a világgal szemben” (VI. Pál: Evang. Nunt. 76.) 2. Hitoktatás Többlépcsős támadás után az iskolai hitoktatás fakultatívvá-tétele (1950), majd e legális lehetőség fokozatos, gyakorlati leépítése — durva agitációkkal, fenyegetésekkel, adminisztratív eszközökkel a teljes kiszorításig. A templomi katekézist pedig „beszabályozzák”, minimálisra szűkítik az elsőáldozás, bérmálás időtartamát, a modern pedagógiai eszközöket, módszereket letiltják. (Bernolák Éva „Hittan-sztori” c. műve részletesebb adalékokkal is szolgál e szomorú időszakból.) Itt megemlítendő a, felnőtt katekézis” ügye, amely 1985-től indult, indulhatott, már bizonyos nyitás következtében európai kezdeményezésből, sőt szorgalmazásra és minták alapján. Nagy hiányt és igényt pótolt, pár évig országosan is hatásosan működött, de sajnos mára leépülőben van. 3. Kát. iskolák és nevelés intézményei Az ilyen iskolák, kollégiumok 1948-beli államosítása országgyűlési törvénnyel lett kierőszakolva — hónapokon át tartó megfélemlítési és sajtóhadjárat után (a csúcsponton a pócspetri rendőrgyilkosság provokatív „rendezvényével”) — országos tiltakozási áradat ellenére. Csak 8 középiskolát hagytak meg, főképp a papságra készülőkre tekintettel. De e katolikus gimnáziumokban fojtogató korlátozásokkal nehezítik a munkát (növendékek és szerzetes-újoncok létszámában egyképpen). A végzettek továbbtanulásánál pedig a főiskolai és egyetemi felvételeknél rosszindulatú diszkrimináció érvényesült. 4. Ifjúság Főképp a 14 éven felüliekkel való lelki foglalkozás — nem „hivatalosan” ugyan, de ténylegesen halálos bűnnek számított; a Kádár-korszakban főképp az ifjúsági lelkipásztorok kerültek nagy számban börtönbe. Az egyetlen legális lehetőség a ministránsokkal való foglalkozás volt, ill. később a papnak készülők hivatás-gondozása. Egyébként az ifjúság-pasztorációban vár az egyházra a legnagyobb feladat és kihívás, hiszen az itt végzendő munka a jövendő feltétele és záloga . A lehetőség immár megvan, de a megvalósítás tempója és tei jedelme a tragikus paphiány, ill. papi utánpótlás és a világiak mozgósításának szoros függvénye. (S ez egyéb területekre vonatkozóan is elmondható!) 5. Liturgikus élet Ez a templomi keretben általában szabad volt, de az esti liturgiák (főképp nagyszombat) és körmenetek erősen korlátozva (a templomkertre) és időben percre beszabályozva. Szerencsés pozitívum lett viszont a Vatikáni Zsinat liturgikus reformja, ami mozgást és pezsdülést hozott s bizonyos vallási megújulással is járt együtt - a hívek számára éppúgy, mint a papság pasztorális megbénítottságában; még egyházmegyei szervező, bizottsági munkában is (Maksa János, majd Kovács püspök vezetése alatt). „Inkulturációs” lehetőség viszont még e téren is van bőven: élve a szentmise „ad libitum”- engedményeivel személyesebb, családias részek beépítése a liturgiába. 6. A keresztény család A szó klasszikus értelmében családpasztoráció (pl. családlátogatások) csak kisebb településeken volt lehetséges. A városokban, nagyobb helyeken már féltek a hívek a papokkal való „társadalmi” kapcsolattartástól. Még a hagyományos házszentelések is okoztak egyes helyeken problémát. A rendszernek sikerült teljesen elszigetelni, „gettósítani” a papságot szociológiailag. 22 VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
