Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Giovanni Guareschi: A töpörtyű
Levitt a pincébe és megmutatta. Gondolom, az emberiség túlnyomó részének halvány fogalma sincs ama préselt töpörtyű nagyjából pontos mennyiségéről, amit (minden felhasználható szalonna célszerű felhasználásával) egy körülbelül három mázsás sertésből ki lehet hozni. Igazság szerint nekem sem volt pontos elképzelésem róla, mielőtt a töpörtyű-tömböt megláttam; mindenkit biztosíthatok, hogy kellemes meglepetésben volt részem. Ellen szeretnék állni a hosszadalmas leírás csábításának; hogy némi sejtelmünk legyen a dologról, elég ha egy 15x50x40 centiméteres gránittömbre gondolunk. Természetesen a helyzet reális értékeléséhez azt is szem előtt kell tartani, hogy a gránittömb anyaga egyszerű gránit, míg a töpörtyűtömb tiszta töpörtyűből áll. Mely töpörtyű sokkalta laktatóbb, mint a gránit, következésképpen sokkal nehezebben emészthető. Megragadtam a préselt tömböt, beemeltem a kocsi csomagtartójába és elfüstöltem. Miután hazatértem, a kocsit a konyhaajtó előtti tető alatt hagytam, és közömbös képet vágva vártam a vacsora idejét. A sors a kedvembe járt: ezen az estén - a szokásos leves helyett - illatosán gőzölgő puliszkajelent meg az asztalon; sárga volt, kerek és nagy, mint az augusztusi hold. Amint megláttam, vidáman elrikkantottam magam:- Na végre! Ma este friss töpörtyűvel esszük a puliszkát! Margherita lapos pillantást vetett felém:- Újra kezdjük? - kérdezte. - Ha töpörtyűt akarsz, szólj kellő időben! □ Ma este töpörtyűs puliszkát eszünk! - harsogtam tovább. A jelenetet persze pontos időbeli egyeztetéssel rendeztem meg: amint elhangzott a „puliszka” szó, szélesre tárult a konyha ajtaja, belépett a fiam és a lányom, Albertino és La Pasionaria, és egy terjedelmes vágódeszkán behozták a préselt töpörtyű gránitszerű tömbjét. Az egészet az asztal kellős közepére tettem: volt benne valami fenséges, csaknem monumentális. Margherita csak nézte a töpörtyűt, szemei megteltek tiszteletteljes ámulattal. Csaknem félelemmel. Pukkadásig ettük magunkat töpörtyűs puliszkával. Margherita nem fűzött kommentárt az eseményekhez. Sikerült lehengerelnem. A következő nap természetesen töpörtyűs puliszkát ebédeltünk. Vacsorára pedig puliszkát ettünk tepertővel. Egy hangot se szóltam. És akkor sem nyitottam ki a számat - a következő napot követő napon -, amikor azt tapasztaltam, hogy az ebédre és vacsorára feltálalt menü kizárólag két fogásból állt: puliszkából és töpörtyűből. Hősiesen ellenálltam még további négy napon keresztül. Ezután történt, hogy - az asztalon megjelenő töpörtyű-tömb láttán - kiszaladt a számon egy szó:-Azért... Margherita szeme akkorát villant, mint egy atombomba.- Tessék? - kiáltotta. - Ha nincs töpörtyű, azért rendez botrányt, mert nincs töpörtyű! Ha van töpörtyű, akkor azért rendez tragédiát, mert van töpörtyű! Volnál szíves megmagyarázni, mit is követelsz tőlünk ? Azt feleltem, hogy nem rendeztem botrányt, se tragédiát, és nem is szállt szándékomban. Az általam kiejteni merészelt „azért” - szándékom szerint - mindössze egy javaslat kezdőszava akart lenni, aminek az égvilágon semmi köze sem volt a töpörtyűhöz. VI. # évfolyam 1996. december hó * 4. szám 13
