Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Martinovitsné Kutas Ilona: Bolza Mariette halálára
>> ________ ^____________ K ÉPZŐMŰVÉSZÉT Martinovitsné Kutas Hona Bolza Mariette halálára A Podmaniczky Frigyes emléktábla koszorúzásakor, a Károlyi-kertnél találkoztam vele először május 20-án. A sok rokon, leszármazott között éppen vele kezdtünk el beszélgetni. Húgom már találkozott vele régebben is, én csak a festményeit láttam pár évvel ezelőtt az egri Líceum aulájában. A hajlott hátú, kedves, élénk tekintetű és beszédű Bolza Mariette már a harmadik mondatában elmesélte nekünk, hogy őt a nagymamája, a közös rokon, Podmaniczky Zsuzsánna kitagadta. Hallottam már ilyen esetet, mikor pl. valamilyen fiatalembert rossz, züllött életmódja miatt a szülei kitagadtak a családból, örökségből. De egy újszülött, ártatlan, ráadásul épp elárvult kislányt!!! A nagymama lánya, Mariette édesanyja a század elején, a tizes években belehalt a szülésbe, ezért haragudott meg az,,anyagyilkos” unokára a korlátolt, önző, elkeseredett rokon. A megözvegyült édesapa egyedül nevelte fel egyszem kislányát, neki köszönhette Marietta egyik foglalkozását, pénzkereseti lehetőségét. Ugyanis csak 6-7 éves korában tanult meg magyarul, mivel édesapja két évenként más és más nyelvű nevelőnőt hozatott kislánya mellé, és így már gyerekkorában anyanyelvi (nevelőnőnyelvi) szinten megtanult angolul, németül és franciául. Életének egy szakaszában szinkrontolmácsként kereste kenyerét. Ennyit tudtunk meg tőle és hívott, hogy ha Pesten járok, látogassam meg. A vonaton hazafelé egyre ez a történet járt a fejemben: biztosan nagy bánata, egész életére kiható keserűsége lehet az idős asszonynak ez a kitagadás, ha már a beszélgetés elején megosztja az új ismerősökkel, rokonokkal. Valahogy jóvá kellene tenni a keményszívű távoli rokon meggondolatlan cselekedetét. Hazaérve Egerbe levelet írtam a most talált rokon festőnőnek, hogy örökbefogadnám őt, legyen a negyedik gyerekem: a három tízen-huszonéves mellett egy nyolcvanegynéhány éves árva érezze egy kicsit az összetartozás melegét. Nem válaszolt a levelemre, aztán június közepén a Magyar Nemzetből tudtam meg az okot, a nekrológból: hirtelen halt meg a szép tájak festője, a hajdani szinkrontolmács, a Szarvasi Arborétum alapítójának a leánya 86 éves korában. Újonnan felkínált családjába még bele se tudott szokni. 62 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
